Feil Gréta
Valami eltört…
Valami eltört…
Végighasadt bennem, mint a jég, amire víz kerül. Valami különös érzés gyötört tegnap éjjel. Úgy éreztem, egyedül hagytál. Magányos voltam, védtelen és szánalmas.
Valami elszakadt…
Úgy, ahogyan a szalag a térdben egyetlen rossz mozdulattól. Nem volt erőm sírni, csak fojtogattak a könnyek, az önvád és a reménytelenség.
Valami elégett…
Lángra lobbant, majd hatalmas tűzzel felperzselt maga körül mindent, míg végül semmi nem maradt körülötte. A főnix újraéled a lángok közt, de a környezete nem éli túl.
Valami megfulladt…
A tüdőm szép lassan eltelt vízzel. Éreztem, ahogy cseppről cseppre kiválik és sejtjeimbe szivárog a cián a víz részecskéi közül.
Valami véget ért…
Mint a könyv utolsó oldala. Egy rövid tartalomjegyzék, és befedi a sorokat a kemény borító, a keserű valóság. És álmot hint szemünkre a fájdalom.
/előző oldal/ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 /következő oldal/
Kaleidoszkóp 