Lágy Kornél
A beteg panaszai
Harminckilenc.
Lázasan fekszem.
Ajkaimról a szárazság,
Mint kivénhedt padról
A festék, úgy pereg le,
S a szemeim ifjú
Fénye, mint a hajnalig
Égő gyertya, már rég kialudt.
Fázom.
Testem reszket,
Akár tarlón vihar előtt
a szalmaszál.
Érzem: nem maradt
Már bennem sok,
Se élet, se vigadalom
Alig tudom
Felemelni a kezeimet,
Hogy magamra ígazítsam
A nehéz takaróm.
Egyedül vagyok.
Régen
Duplán betakartak.
Számba orvosságot raktak.
Ebédre húslevest főztek,
S hogy este nyugodtan
aludjak,
-Miután a lázam megmérték-
Homlokomra csókot adtak.
Most, pár év elteltével
Társam a betegségben:
Csak néhány toll,
Halomnyi könyv, teleírt papírok,
S egy három napos
Száraz kenyér, amihez nincs
Erőm, hogy kidobjam.
/előző oldal/ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 /következő oldal/
Kaleidoszkóp 