Katona Kati
Szilánkok
Törött szilánkdarabokon
sétálok.
Lábaim felváltva tapossák
a talajt,
de már nem érzek fájdalmat;
egyáltalán.
Az idő letelt,
az érzés már rég elévült.
Talpaim sebeiről
csak hátrahagyott vércseppek tanúskodnak-
az emlékeimen kívül:
csak ők sírnak halkan,
zavartalanul.
Szó nem jön ajkamra,
az út közrefog, s én
megtörten
vonszolom magam.
Törött szilánkdarabokon sétálok.
Egyszer majdcsak odaérek,
oda,
hol már nem fáj tovább.
Eddig te mutattad az utat,
de már minden homályos.
Már csak egyedül sétálok
a törött szilánkdarabokon.
A lelkem
törött
szilánkdarabjain.
Katona Kati
4.56
Nincs két ugyanolyan napfelkelte.
Ahogy nincs külön én, te;
de ha jobban belegondolsz,
tulajdonképpen tényleg mindennek
a végén
Mi vagyunk.
Minden mondat, ami a neveddel
kezdődik: a számban mondatképzéskor
még mindig tételmondat,
a rólad készült videók hangjából összevágtam (igen, már tudok!)
egy csengőhangot és egy ébresztőt
„már nincs többé”-néven.
A közös képeinkből kollázst készítettem,
de persze csak azokból a különleges és
ritka
darabokból, amiken mosolyogsz,
mert az mindig is nehezedre esett.
A hajamat sokszor fél-kontyban hordom,
hisz tudom, úgy mennyire
szeretted.
De képzeld, már a háromszorosára nőtt!
És képzeld, már magammal is ki vagyok békülve.
Nagyjából.
Persze, azóta nem vagy itt.
Az idő gyorsan múlik, néha
elfelejtem, hisz tudod, mennyire
feledékeny vagyok.
Vagy már elfelejtetted?
A fejemben még meglévő emlékképeket
versekké formálom át, hisz, mondd,
mi mást tudnék velük kezdeni?
Megvirradt.
Katona Kati
Utolsó szerelem
Neked persze, hogy csak egy kósza csók volt,
de én azóta sem tudok másra gondolni,
ó, én nem, nem akarok így maradni,
ily üresen, mint egy lelki megerőszakolt.
Látlak azóta mindenben, eszemben
minden második gondolatom te vagy,
ó, én nem, nem vagyok, ha te nem vagy,
akarlak, de nem csak emlékezetben.
Nem hiszem el, hogy te nem érezted,
lelkünk miként egyesült azon az esten,
két lélek egy testben,
látod, te is így végezted,
mint az összes többi, akit valaha szerettem,
úgy tűnik, ilyen lánynak ilyen jutott,
szerelem, mi hamar elfutott,
hamarabb, minthogy megszeretnék. Pechem.
Ó, én nem, nem hiszek többé a szerelemben.
Hittem százszor, százszor elvesztettem.
Benned volt az utolsó hitem
hittem hitetlenül, hisz hinni akartam,
s most nézd, megint milyen egyedül maradtam.
Katona Kati
Szembogarad
Ablak mellett elsuhanó
fák vetett árnyéka
szembogarad
ajkad
nem hagyja el
tekintetem
szemed minden
rebbenését
hűen figyelem
majd szertefoszlok
Katona Kati
A fekete tavon
Vallottam már
szerelmet a halálnak,
tudtam: megöl, ha
hagyom.
Lelkem ezért táncol
éjjelenként
sírva
letűnt Tündérként
a fekete tavon.
Kaleidoszkóp 