Hajdú Lilla Réka
Művei
Pont
Mi kötődhetne jobban hozzánk, mint a betegség, amelyet magunkban hordozunk?!
S az az apró mag, amely belőlünk fakad születésünktől az egyetlen, ami lehetőséget ad arra, hogy egy-egy dimenzióban megnőhessen,
Kikeljen belőle valami egészen megmagyarázhatatlan, s majd, hogyha változik az évtized ő is megpihenjen, elhullajtsa azt, amit annak a kornak adott.
Ezután más lép a helyébe, egy ismeretlen vak folt, ez az a betegség, ami végigkísér minket.
Felnövés
Lassan kinövünk a dolgokból, a ruhákból, s a tárgyakból is, végül pedig egymásból. Nem lesz, ami odakötne egyhez, s miegymáshoz csak az elengedés marad végső soron.
Kvantum
Megadatott tér és idő, benne hosszasan elnyúló reflexszerű zsibongás sokasodik. Körülötted rajzanak, egymásra tornyosul minden és mindenki.
Letelepszik benned ennek ellenére a nyugalom általa és éles kontúr nyomot hagy rajtad az éjszaka a hajnallal.
Kibontod önmagad, pereg minden szavad, amelyek beléd voltak tapadva idáig.
Színes izzók rendezik át a környeztet, de legfőképp benned. Mindeközben úgy tekintesz rá a számok intervallumára, mint, aki attól tart, hogy itt maradhat.
Rutin
Terápiás merülést tartok, elsüllyesztem az érzéseket abba a hulladékgyűjtőbe. amit nem lehet újrahasznosítani.
Ott kering, hol észrevehetetlen, kibocsájtja az emlékképeket.
Kaleidoszkóp 