Filótás Karina
Gyónás
Lehúzott presszó, kopott
munkásnadrág, orrcimpában
kora hajnal. Kapa a kézben,
felkelt a kakas, menni kell.
Talán a fecskékkel ültél
a dróton, talán a veteménybe
feküdtél amit épp megmunkált
Arra tanítottak, féljelek.
Megtanultalak haragudni.
Napfelkeltének vetett háttal
dolgozott, te odaléptél,
megtámogattad a vállát.
Talán a termésről
beszéltetek, meg
a cigányprímásról
a kocsma mellől. Olyan
dolgokat juttathattál az
eszébe, amitől a feltúrt ágyásba
dőlt emlékezni. Úgy belefáradt,
hogy elfelejtette a dobogást is.
Azt mondják, csak a jókat kéreted
magadhoz. Mi itt maradunk utánuk.
Bár ne lennél folyton ennyire magányos.
Kaleidoszkóp 