Varga László Edgárhoratiusnak ma jó napja van énképem énképemén igen nagy képem 1.aztán felmerülnek persze kérdésekhogy teszem azt ha sorozatgyilkos lennékaz a könyörtelen pszichopata fajtaaz a debilre érzéstelenített zseniaz a kíváncsi szörnyetegnőket vagy férfiakat véreztetnék-e kia kegyetlen nyár végi éjszakában? megkínoznám-e őket mielőtt borotvával elmetszemreszkető hasukon a verőeretvagy csak szerelmes pillantásokat vetnék reájukmiközben kiéheztetett kutyáimlágyan Continue reading

Borsik Miklós„Meddig mennél ela valódi ízekért?” 3 km-en belülbárhová elmegyek,a megnyúlt láncomat kicserélték,én elgurulok,nekem a legkönnyebb.Vagy ha nem,Kafkának, mondjuk, akkor is nehezebb volt.Neki még úgy kellett írnia,„mint egy gödrét kaparó kutyavagy odúját ásó patkány”,legalábbis Deleuze szerint.De akik Kafkátés ezt a Nissant követik,szabadok:nyestek is lehetnek a kipufogóban.Amúgy is kíváncsi vagyok,mi megy itt előttema Nissan üregében,ahogy viszi magával.Lehetnék nyest a Continue reading

Dalmai RoziA város, ahol élek Ahogy széthullik körülötted az idő és a tér,amit a macskakövek repedésein keresztül taposol,az utcák fénye már nem nyújt menedéketés a szemed előtt versenyző vízcseppek szabályain gondolkozol. A csatornafedők rendszerei mindig megtévesztettek,de a lámpák zöld villogása segít hazatalálni süket füleidnek.Ebben a kereszteződésben gyülekezik a város összes jelzőfénye. A szeszgyár melletti téglakerítés Continue reading

Terék AnnaOrszág Akkor már hónapok ótavoltam úton, a körvonalára sememlékeztem a hazámnak.Anyám arcát sem ismertemvolna fel, ha a tömegből elémkeveredett volna valahogy. Morzsolta mögöttem a távolsága tájat, mégis szúrtacipőben a talpamatez az atomjaira hullott ország. Gyaloglás közbenarra gondoltam,hogy elmorzsol majdengem is az Isten.Beledörzsöl ujjávalebbe az idegen tájba,belekeni testem egyországhatár vörös csíkjába.Hogy lássa felülről is,az ember Continue reading

Veszprémi SzilveszterAki a vízbe esett Nem akarlak megölni, de a törvény szerint, aki a vízbe esik,annak meg kell halnia. Te már a bőrödön cipeleda pusztulást. Ha csendben a fodrok közé dőlsz,a legszebb partra sodrom majd ki a tested. Ha kiabálsz,kapálózol és észrevesznek, a puha, meleg pokróccalengem épp eltűntethetsz, de nem a törvényt. Nem akarom, de Continue reading

Szabados AttilaA varrógép Varrógépet cipelünk fel,nehéz, félek, összetörjük.Komódnak tűnik, kulcs zárja,egy teljesen fehér és üresszobába tenném, aminek seajtaja, se ablaka, kifordulbelőle egy balerina, bőre lóg,lefogyott a varrógépbezárva, azt sem tudja, hogyankerült bele, hófehér, egyedüla szája villan, a szobahangtalan, sikoltozni kezd,anyám sír a lépcsőfordulóbanösszetört varrógép után. Dezső Kata felolvasásában: Fortuna Állunk, várjuk a megrendelt vacsorát,a sarkon Continue reading

Borsik MiklósUgatása Tömő utca felől Nem akarok elveszni a részletekben,inkább egyetlen részletben,de még nem tudom, melyikben.Két térkőkotyogás között a madárlábakállásai bármit mondanak,amit én mondok, úgyse más,mint az összes betű és néhány ablak.Nem tudom, hogy a galambok idegszálaia Bud Spencer-szobortól délkeletremit mivel kötnek össze.Vagy ahol a Vágóhíd találkozik a Mesterrel,az autók kormányán a bőr.A bárányhimlős hungarocellszabályosan elrendezettfestékpöttyökkel. A Tömő Continue reading

Sirokai MátyásHázimuzsika Ha betoppan egy eltévedt apa, majd azt mondom, a szomszédban magától jár a zongora keze, lába.   Hallgasd, milyen ügyes a háromlábú kisfiú, mennyi tömpe ujja van.   Mint én, ha játszom, épp olyan. Csak tudod, a szomszédban kórház van, én meg nem vagyok beteg.  A lábasok is szólnak, a lábak is dobognak, mekkora mulatság lehet.  Éjfekete tornadresszben hajlong a nagybeteg zongora. Én magamon gyakorlok, de vele van tele a szoba.   Continue reading

Pál Dániel LeventeIde Újbuda messze van Ide Újbuda messze van,az újpolgárság, az újháztartásbeliek,innen Delhi csak egy álom,elalvás előtt egy gintonic,és az egész utat, átszállást,két földrészt végigalszom,végül egy napsütötte nyugágyonbiztonságot adó ölelésben ébredek. Ide nem hallatszik elfélretolt exférjek pusztulása,se hálószobából kizártsokgyermekes apák némasága,se a vacsora utáni bármiellenes posztok elégő kalóriái,se Európa toxikus relációkbanalulmaradt sóhajtozása. Ide nem Continue reading

Ezekre most mind esküszömKali Ágnes naplopója „Pár éve írtam utoljára rendszeresen naplót, rizikós formát választottam akkoriban magamnak, leveleket írtam Zorkának, akiről azt hittem, hogy a lányom lesz. Rendszeresen beszámoltam neki az akkor még zsongó és zsibongó mindennapjaimról, színházi fesztiválokról, nagy és unalmas találkozásokról, a rebarbaratermésről, a testképzavarról, a szomorúságról és a kétségbeesésről, amiben elképzeltem őt, Continue reading