Rásó AttilaA nő Cseppkőbarlang.Szénsavmentes PET-palackfölddel, búzavirággal.Kivételes klisé.Hideg takaró, mi melegít.Mosoly, olyan.Fáradt, elevenlétolaj.Szemmel kérdező-válaszoló szorongás.Mag nélküli szőlő.Szőlő nélküli mag.Miegymás. Andante tollpihék hintik bea hegedűszó megnyugtatóhosszan kitartott hangokbólálló etűdjeitszépen lassan libbenek rájuka terjedelem időtartamánakrejtett időtlenségérelepkeszínű madarakká állössze dallam és tolldarabbázongorabillentyűkön araszolnakel a kellemetlen emlékeklágyat koppannak alattuk azandalító fakalapácsoka búcsú útvonala:d f d f d f d f Continue reading

Dezső KataA mezőgazdasági költészet alanyi jogosultsága A paradicsom fás szárú, erős gyökeret akkor ereszt,ha a pásztorkákat, felesleges leveleket letörjük a növényről,mielőtt betolakodnak a tápanyagáramlásba. Ősszel, a termény betakarítása után egy ásónyommélységben kifordítjuk a földet, legegyszerűbb soronként haladni,a kimunkált, hideg gombócokat a kultivált terület középpontja felé,egyenes háttal, törzsmozdulattal kell dobálni. A feldarabolt földtömböket kapával szétaprózzuk,a füjjet, Continue reading

Szendrői CsabaVÁR Addig írnék egy verset a várakozásról…, aztán megérkezel. Na mindegy, majd írok egyet, ha elmentél, arról, hogy nem jössz vissza többé. Ilyenek ezek a költők. Gondolom. Honnan tudjam… Múzsa akartál lenni, szóval… bár semmi kedvem hozzá, írok verseket. SZERETLEK TE BÜDÖS KIS KURVA! – Ezt lehet vajon szeretettel kimondani? Esküdni mernék, hogy az Continue reading

Taródi LucaSzobák Otthonunk lehetne ez a szűk ablakú szoba,ahol mindenki más életét éli,anélkül, hogy meghajolna,vagy megkérdezné,„miért alszol zárt ajtókkal?”,„ez a tányér honnan és kitől van?” Esténként kinyílnak a házak, fényükből a mozgás;mindenki más ágyában veti meg az otthontalanságot,kanapékon alszik, más szeretőjével,utána bort nyit, sört, uniqumot vagy szilvát.Behunyt szemmel mondunk tósztotminden értelmetlenségre,és egymás poharából iszunk a Continue reading

Tandori DezsőMintegy kaleidoszkóp: tandoridoszkóp „Gyerünk akkor, angyalom: mint a műtőasztalon.” – Eliot és N. N. Á. nyomán Az egzisztencialitás = a tematizálatlan. Az elérintés ábrázolhatatlan. Jelzése: Az elérintésnek nincs elérintő pontja. Az érintésnek van érintési pontja. Képzetesen mégis: egy érintéshely búcsúzóul akkor azonos egy elérintéshellyel – jaj, emberi kényszerképzetek! –, ha mindkettő – mint ugyanaz – végtelen számú képzetes Continue reading

G. István LászlóKérés Tegnap arra kértem Istent, olyandolgok vegyenek körbe, amikértnem kell mind az öt ujjamatkinyújtanom. Nem akarokkaparni gesztenyét, nem akarokúgy a földön élni, hogy tíz ujjammaltúrjam a földet, amivé leszek,amelyből vétetek. Késhez, villához eléghárom-három ujj. Ha magasrólzuhanok le, hogy tapogatózvaösszeszedjem maradék erőmet,nem kell minden ujj. Alvásbólébredésbe érve kell mindkétkezem, de ujjamra semmi szükség,úgy vetem Continue reading