Prizma
-
Prizma/Nádasdy Ádám
Nádasdy ÁdámTŰLEVELEKET TARTALMAZ Ott az is én voltam, tényszerűen?Velem történt meg, számolatlanulfatörzsnek támaszkodva, nézelődve?Ott is voltam meg nem is, a harisnyámtűleveleket tartalmaz. Legyőzvevagy diadallal jöttem el? Ha tudnám.Gyötrelmes dolgok jönnek föl: a hányás,azzal határos az emlékezés.Hajamban egy-egy termés, lenn a földönaz újság, vizes lett, már nem veszem föl.De mégis: nem sáros, csak fű-vizes.Nincs rovat, melybe… Continue reading
-
Prizma/Török Ábel
Török Ábelmi voltunk az erdő nem tudják, hogy mindig is a mi nemzetségünk hangja volt a csend, és ha kipusztulunk, nem marad utánunk más, csak morgó mennydörgés és izzadt kiáltások. fáradtan tűrjük a seregek ostromát, de bordánk nem törhetetlen, testünket könnyedén meghajlítják a szelek, nem úgy, mint régen. egykor naphosszat a hegyeket jártuk, és csendeket… Continue reading
-
Prizma/Egressy Zoltán
Egressy ZoltánFalevél Tétován állok a kopott pad előtt,míg alattam ropog a vakító hó.Mellettem lefelé ring egy rőt falevél,azt gondolja, hullni helyénvaló. Árván lebeg, mert nincs többé fája. Hogy fázhat vékonyka, szűk gerincbordája, hogy fájhat teste, az elszakadt test,így, összezsugorodva is boldogan játszanaegyszer, csak egyszer egy hősszerelmest. Sápadtan ring föld felé az árva. Megemelkedem, mert valaki elemel,felrepít lassan a… Continue reading
-
Prizma/Zoltán Tamás
Zoltán TamásSzerethetetlen(részlet) bevezetés Nagymamának miatyánk-szaga volt. Nem csak a templomban. Otthon is. Akkor is, ha füstölt kolbászt reggelizett, hagymával. Akkor is, amikor gondosan megélezte a nagykést, mielőtt elvágta vele a tyúkok torkát az udvaron. Akkor is, amikor gondosan beletette a négy újszülött kismacskát a zsákba, aztán elásta őket a kert végében. Gyúrta a tésztát, könyékig… Continue reading
-
Prizma/Jász Attila
Jász Attilaiii/30 A KÉP ÖTÖDIK SARKABaktay londoni előadására készül Amritáról,repróinak hátoldalára jegyzetelgetve Megfestetted azt a fiatalembert újra, nevezzük így,almákkal a kezében korábban. Mennyivel nehezebbalmák nélkül ábrázolni, pedig annyira nem illetteka kezébe, ahogy a képre se. Az almákról szólt volna, ha elképesztően szomorútekintete nem uralja amúgy az egész képet,mégis mennyivel merevebb és mesterkéltebb lettazonnal a póz,… Continue reading
-
Prizma/Lanczkor Gábor
Lanczkor GáborCaravaggio Fessem újra a képet, ezek a hipokriták azt akarták,Hogy fessek egy másikatHelyette, mert az első változatObszcén. Ugyan mi volna ebben obszcén,A Szentlélek kegyelme így árad át belénk,Hogy közben hülyék vagyunk,Paralizált parasztok, amíg az angyalKözbül lebegve úgy szűri torkunkba azIgét, ahogyan a zúgó kövei bontják szét ágakra a gyorsfutásúHegyi csermelyt. Az orrtőke fényesen hasítottaA… Continue reading
-
Prizma/Endrey-Nagy Ágoston
Endrey-Nagy ÁgostonAlámerül Lefeküdt mellém a gyöngyhalásznő, számba vettemsómarta bimbóit. Megereszkedett, apró mellei lúdbőröztek, közéjük, a szegycsont barázdáira nyomtam az arcom. Rázokogtam száraz bőrére, arra gondoltam, hogy mindig meztelenül úszik le a tenger szívkamráiba. Eldöntöttem: én is gyöngyhalásznő leszek, könnyű, bánatos és sovány, mint egy halott korallág. A többiekkel együtt merülök, egyszer aztán náluk jóval mélyebbre, ahol hagyom rám nehezedni a nyomást,… Continue reading
-
Prizma/Lackfi János
Lackfi JánosFELTARTÓZTATHATATLANUL Mit lehet tenni a szinte feszítőengyönyörű pillanattal? Letagadni?Hozni hathatós ellenméregnek borzalmakat?Lenyakazott keleti keresztényeket?Bomba szétszaggatta nyugati pogányokat?Meggyalázott szabadságot és méltóságot?Mi a megoldás, hogyan bírjuk ki azt,amit befogadni se lehet már?Szöszarany hajú kétéves lánykámbotorkál alvás után a nyári kertben,zsineggel összefűzött marionett-végtagokhányaveti táncával közlekedik,babapocakja mint gumilabda,időnként meginog, de a fejlődőegyensúlyérzék gyorsan alápakoljatébláb tagjait, megáll kis piros… Continue reading
-
Prizma/Wirth Imre
Wirth Imre Ahogy a felkavart porszemekben, opálfényben,szoba csöndben, elhagyott íróasztal redőnyben,mikor felnyitod, a nyikorgás faszerkezetében,meghallod, megpillantod valaki érintésében,a közönyben, a sötét ágy friss párnahuzatában,a szúette polcon koszos poharakon, a szerelemben,hogy isten mennyi szeretetet hagyott a fákon,az őszi, sárga levelekben, amik egyre csak hullnak éshullnak, elfedve arcát a világtalan világnak, hogy csakerezetén át láthassuk őt, a… Continue reading
-
Prizma/André Ferenc
André FerencSzázhúsz csikorgó télen át. Hangjátékok József Attilára Az altató-változatÁlomidéző Lezárja szemét a város,álmát csillagokra írja.Gyermekként dől párnájához.Aludj el szépen, Attila. Kinyújtja csikorgó testéta gyártelep. A falfirkabetűin lefolyt a festék.Aludj el szépen, Attila. Ásít éjbe takarózvaa játszótér. Csüng a hinta.Görbén hunyorog a pózna.Aludj el szépen, Attila. Álmában méh a lódarázs,virág szirmán ő az illat.erdők mélyén… Continue reading
Kaleidoszkóp 