Borsik MiklósUgatása Tömő utca felől Nem akarok elveszni a részletekben,inkább egyetlen részletben,de még nem tudom, melyikben.Két térkőkotyogás között a madárlábakállásai bármit mondanak,amit én mondok, úgyse más,mint az összes betű és néhány ablak.Nem tudom, hogy a galambok idegszálaia Bud Spencer-szobortól délkeletremit mivel kötnek össze.Vagy ahol a Vágóhíd találkozik a Mesterrel,az autók kormányán a bőr.A bárányhimlős hungarocellszabályosan elrendezettfestékpöttyökkel. A Tömő… Continue reading

Ezekre most mind esküszömKali Ágnes naplopója „Pár éve írtam utoljára rendszeresen naplót, rizikós formát választottam akkoriban magamnak, leveleket írtam Zorkának, akiről azt hittem, hogy a lányom lesz. Rendszeresen beszámoltam neki az akkor még zsongó és zsibongó mindennapjaimról, színházi fesztiválokról, nagy és unalmas találkozásokról, a rebarbaratermésről, a testképzavarról, a szomorúságról és a kétségbeesésről, amiben elképzeltem őt,… Continue reading

Sárkány TímeaBoszorkányok nyara ezen a nyáron hátat vetünk a fiúknakelfelejtjük simogatásaik körvonalátarcunkat saját kezünkkel fedezzük felönnön szépségünkértnézünk hosszan tükörbemegismerjük rétegeit a félelemnekhajat vágunk fogyó hold alattcsaládmintákkal csomózott szőnyegeken heverünkdúdolni kezdünk halkanmeg merjük érinteni a testünketmozdulatainkat napsugarak fényesítikelhallgatnak a hátunk mögé képzelt királyfiakbelső morajlásunk egyre erősödikszavak bukkannak felénekelünk tükörnek szőnyegnek kertnekbelesimulunk az időbeölünkben a föld forró… Continue reading