Borsik MiklósTunnel (1) Tegye le itt a pulton az apokalipszisigénylő lapot, töltse ki a kiskorúsítási kérelmeket, aztán irány a Corvin sétány. „A vers többé-kevésbé a sorközökért íródik”, az embermagas Las Vegas felirat az átjárók miatt áll a CASINO előtt. A térbetűk mögött folyosónyi sáv, sétálgatás: kikandikáló mobilok, tincsek, cigaretták. Ha elteker jobbra, és a pedál… Continue reading

Dalmai RoziSzázszorszép levél Az utolsó dolog, amit hallgatni akarsz, a nyikorgó székláb egy üres étkező közepén. Szerelmesnek lenni annyit tesz: hátrébb helyezed a gyomrod tetején úszó sérelmeid, és megiszod az asztalról a sokadik pohár bort. A télikabát kiszakadt zsebein keresztül dohánypor szivárog a bélésbe, és sárgás foltot hagy a farmerodon, ha víz éri  A kezed nyoma a tarkómon… Continue reading

Vajna Ádám1789 1.  szebb napokat látott díszoroszlánok a kőkapu leomló árnyékában.  a megvilágítás hátulról koraesti, hacsak nem mesterséges.    parasztszagot dobál a szél. a királyi csapatok még órákra, káromkodó lovashadosztály az előkerület mocsaraiban.  néha-néha felsikolt a fák közé bújt mátyásmadár, kiszalad a lovász kisfia. tiszta, vívhatatlan ingerek. a határban, meleg sárban temetetlen férfiak.   a néhány perce még őrzött épelme zónákra bontja a franciakertet, tulipánt… Continue reading

Lakner DávidIdőutazás Luca Anna nevét nem ismerném, ha három éve nem lapozom végig a Magyar Narancs egyik júniusi számát. Az utóbbi nem volt véletlenszerű, megteszem minden héten. Az viszont, hogy Kőrizs Imre a rovatában épp a költő egyik versét elemezze, megint csak esetleges. A Poeta.Doc nem alkalomhoz kötődően szokott válogatni, a szerző olyan verseket elemez… Continue reading

Szegedi FanniHipertímia Nincs „kiforrott versnyelvem”, semegységes személyiségem.Én nagyon szeretembenned, hogy sokféle vagy. – állítjaa terapeutám + hogy ezzel együtt kell élni. Valahogy ma oly’ jó kedvem van. Megpróbálok élni vele: az én hagyományomnem kortárs kötetekből és szép antológiákból f-é-r-c-e-l-t.Nem idézek JA-tól, sem PS-tól, de még AE-től sem. Én el-tulajdonítok – online cikkekből, közéleti magazinmű-sorokból, az… Continue reading

Szabados AttilaA halálod híre még csak lehetőség, mikor elindulok.Megvettem a jegyet, összepakoltam,kész volt minden körülmény. A vonatkigördült, ment egy megállót, az órakilencre váltott, bejövő hívás, jó reggelt,sajnos rossz hírt kell közölnöm, mondtaaz orvos, pedig azóta már öt óra is eltelt. Tervrajz Hány történet fér elhuszonhét négyzetméteren?Anyám kempingágya alatt,pergő, penészes tapétákon,örökölt kosarak ágfonatai közt.Egy csehszlovák üvegvillán.Albumok… Continue reading

Borsik Miklós„Meddig mennél ela valódi ízekért?” 3 km-en belülbárhová elmegyek,a megnyúlt láncomat kicserélték,én elgurulok,nekem a legkönnyebb.Vagy ha nem,Kafkának, mondjuk, akkor is nehezebb volt.Neki még úgy kellett írnia,„mint egy gödrét kaparó kutyavagy odúját ásó patkány”,legalábbis Deleuze szerint.De akik Kafkátés ezt a Nissant követik,szabadok:nyestek is lehetnek a kipufogóban.Amúgy is kíváncsi vagyok,mi megy itt előttema Nissan üregében,ahogy viszi magával.Lehetnék nyest a… Continue reading

Dalmai RoziA város, ahol élek Ahogy széthullik körülötted az idő és a tér,amit a macskakövek repedésein keresztül taposol,az utcák fénye már nem nyújt menedéketés a szemed előtt versenyző vízcseppek szabályain gondolkozol. A csatornafedők rendszerei mindig megtévesztettek,de a lámpák zöld villogása segít hazatalálni süket füleidnek.Ebben a kereszteződésben gyülekezik a város összes jelzőfénye. A szeszgyár melletti téglakerítés… Continue reading

Terék AnnaOrszág Akkor már hónapok ótavoltam úton, a körvonalára sememlékeztem a hazámnak.Anyám arcát sem ismertemvolna fel, ha a tömegből elémkeveredett volna valahogy. Morzsolta mögöttem a távolsága tájat, mégis szúrtacipőben a talpamatez az atomjaira hullott ország. Gyaloglás közbenarra gondoltam,hogy elmorzsol majdengem is az Isten.Beledörzsöl ujjávalebbe az idegen tájba,belekeni testem egyországhatár vörös csíkjába.Hogy lássa felülről is,az ember… Continue reading

Szabados AttilaA varrógép Varrógépet cipelünk fel,nehéz, félek, összetörjük.Komódnak tűnik, kulcs zárja,egy teljesen fehér és üresszobába tenném, aminek seajtaja, se ablaka, kifordulbelőle egy balerina, bőre lóg,lefogyott a varrógépbezárva, azt sem tudja, hogyankerült bele, hófehér, egyedüla szája villan, a szobahangtalan, sikoltozni kezd,anyám sír a lépcsőfordulóbanösszetört varrógép után. Dezső Kata felolvasásában: Fortuna Állunk, várjuk a megrendelt vacsorát,a sarkon… Continue reading