*Figyelő:
Cserni András
A Daráló
Lábam végtelen tenger habjai nyaldossák,
csapdosó párájuk maró titkot piheg:
az elmúlt perc és köztem fényév távolság,
de az eljövendő év már arcomba liheg…
Mintha hullámvasútra ültem volna fel,
mi veszett vadként repít át az életen,
s hiába könyörgök, átkozom, nem felel;
néma, rideg, közönyös és kérlelhetetlen…
Hátam falnak feszül, mögötte sok emlék
elérhetetlen, zavaros távolokban,
s taszigál e kőkupac, mintha pehely lennék,
taszigál a Daráló felé szakadatlan…
Időt őröl ez az ördögi szerkezet,
mákszemmé morzsol minden percet, órát, évet,
majd szélnek ereszti, s így csapdába vezet:
ledarál mindenkit, ki túl közel téved…
Hogy kerültem ide, jaj! milyen átok okán?
Nem hittem el sose csábos hazugságait,
de lám, elég volt egy alattomos orkán,
mi szerteszét fújta elvetett magvaim…
Lábam a Daráló pengéi vagdalják,
csepegő vérem fájó titkot rebeg:
a vad erők a tervező embert is felfalják,
ha várának akár csak egy köve megremeg…
2022. 10. 18.
Cserni András
Arcodon és kezedben
Hé, fiú, kisgyerek! Mi dolgod az utcán?
Tíz-tizenkét nyarat láttál tán még csupán,
büszkén hordod sok sebed – sohase sírtál –,
dacos harcban játszva állsz, mint egy rózsaszál,
s a mesén túli világ oly távoli még,
mert arcodon finom por s kezedben az ég.
Hé, ifjú, te legény! Mit nézel a téren?
Tudhatnád már: minden fán nem terem érem,
csalódtál s összetörtél párszor már nagyon,
ezekből gyűlt lelkedbe temérdek vagyon:
tapasztalat, reménység, elszántság, erő;
arcodon vér és könny, s kezedben az idő.
Hé, öreg, aggastyán! Mit vársz a körúttól?
Szád rebegve, halkan egy régi dalt dúdol
azokról az időkről, amik elszálltak,
s róluk, kik a tükör túloldalán állnak…
lett, amid lett – marad; indulsz – utad féled?
Arcodon a sorsod, s kezedben az élet.
2023. 05 14.
*Folyóiratunk ezen rovatában olvasóink kapnak lehetőséget, hogy írásaikat megoszthassák a világgal. Ha szeretnéd, hogy a te írásod legyen a következő küldd el munkádat e-mailben, ami majd elbírálásra kerül a lektorok által.
Kaleidoszkóp 