Molnár Bogi
Egypercesek
Vágányzár
Péter aznap reggel sehol sem találta az esernyőjét, így kénytelen volt anélkül elindulni, hiszen már két perc késésben volt. Az állomás három saroknyira volt a lakásától, amit összesen három perc negyven másodperc alatt tett meg minden reggel munkába menet. Tudniillik, hogy ha egy másodperccel is később indult el otthonról, akkor lekéste járatát. A vonat nem várt rá ilyen esetben, késni pedig nem tudott, hiszen Péter állomása a pályaudvar.
Sietve tette egyik lábát a másik elé, azonban legbelül tudta, hogy nincs már remény. Amikor befordult az utolsó sarkon, meglepődve látta, a mozdony és a hozzákötött kocsi ott áll a megállóban.
Talán őt most mégis megvárta a vonat – gondolta magában.
Odalépett a kocsihoz, de az ajtó zárva volt. Betekintett az egyik ablakon, és látta, hogy senki nincsen odabent.
– Milyen kedves ez a vonat, hogy a mai nap mindenkit megvár.
Péter előre sétált a mozdonyhoz, hogy köszönjön a mozdonyvezetőnek, akit azonban szintén nem talált megszokott helyén. Ekkor ellepte a boldogság és a büszkeség, hiszen úgy tűnt, vonata még a mozdonyvezetőt is megvárja, ugyanis őnélküle nem tudna elindulni. Megfordult és leült a peron melletti padra, ahol a közben eleredt esőben türelmesen várta a vonattal együtt, hogy mindenki megérkezzen.
Keresztrejtvény
– Van belőle még valami?
– A negyedik e.
– Milyen negyedike?
– Mindegy.
– Mi a definíció?
– Kohászati műhely.
– Mű? Nem igazi?
– Mindegy.
– Hány betűs?
– Hat.
– Akkor tudom mi az, be is írhatod.
– Írom.
– Öntöde.
– Nem, írom.
/előző oldal/ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 /következő oldal/
Kaleidoszkóp 