Feil Gréta
Rácsok
Meghúzódik négy fal között az erőszak. Az emberek bután néznek rád, ha kiviszed levegőzni a kész tényeket.
Akiket ma is félig szeretnek, holnap is csak félig fognak tudni nevetni.
A sok félig mesélt fél-történetre már mindenki félig bólint rá, gyanakvással nyugtázza és csinál róla egy fotót emlékbe.
Feleződik a világ, míg végül elfogy minden molekula, együttérzés és szeretet. Fémtálcára tesszük a lelkünket ezüst étkészlet helyett és hagyjuk kihűlni fáradt életünk keserű, szilánkos reményeit.
Elfelejtettük, hogyan kell lélegezni a víz alatt. Gátat szab a futóhomok mélysége, rettegünk, hogy magába temetnek a szemcsék, amelyek önmagukban elvesznek a nagyító alatt is. Félünk, hogy a világ eltemet és nem enged el többé.
Pedig valójában saját elménk a valódi börtönünk.
Vannak cellák, melyekre nem kellenek rácsok.
/előző oldal/ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 /következő oldal/
Kaleidoszkóp 