Lágy Kornél
Este a Dunaparton
Esti órákban a Duna partján ültem,
Zömök tölgyfa alatt.
Csend honolt a vidéken, a város fénye elhalt
Csak ültem ott némán, s az élet közben haladt.
Szemezett velem a Duna,
Sötét zöld szemével,
De nem szóllott semmit,
Nem kérdezett.
A távolból hallottam néha
A vén sínszálak rezgését,
S hogy kopik róluk a rozsda.
A gyárkémények füstje égett, tüdőm marta.
S nesztelen mozdulattal
Vállaimra tette a szürke ballonkabátom.
Vígasztalt, hogy nincs ott se családom, se barátom.
Se szerelmem,
Se istenem.
Hogy elhagytam mindenkit,
A Duna gyönyörű zöld szemeiért,
S akiért most egyedül esténként itt ülök,
S várom, hogy kérdezze:
“Miért ülsz itt te bolond?”
“Miért búsúlsz? Mindvégig ezt akartad.”
De ő mindig csak hallgat,
S szüntelenül halad.
Lágy Kornél
Panna
Már rég nem tartalak
szívemben úgy, mint régen.
Téged, ki miatt elhagytam
könnyen a hamis szerelmet,
hogy viszonzásul a semmit
kapjam.
Nem tudlak már úgy tartani,
mint régen.
Ha álmaimban megjelensz,
szeplős arcod helyett, illemből
már csak a kezeid csókolom meg.
Neved hallatán néha,
még összerándul testem,
s hevesebben ver a már félig
elsorvadt szívem,
de nem gyötör a vágy úgy,
mint régen.
Hazudhatok magamnak,
s mondhatom: végleg
eltűntél életemből, mint a harmat.
Tudom jól, hogy ezt akartad.
Örülj hát, nincs több ének,
hajnali szerelmeslevél.
Most rajtad a sor, hogy
engem örökre elfeledjél, ha
még nem tetted.
Elmúltak a heves érzelmek,
s hiába, hogy te vagy a múltam,
ha nélküled nincs se jelenem,
se jövőm, mert
mindent köréd építettem föl:
egyetemi évek, veszekedések,
békülések, s ezekből mind verses kötetek.
S most ezek helyett
megesz az üresség,
amit magad után hagytál,
hiába, hogy minden visszautasító
tettedel, s szavaddal
a földbe tiportál.
De mindezek ellenére:
te vagy, voltál, s leszel,
S hiába ezer meg egy
“ég veled”, ha mindezek
ellenére rajtad kívül
én mást már
nem szerethetek.
Lágy Kornél
Fájó igazság
“Költő vagy, vagy valami olyasfajta,
Egy lelki-fogyatékos, öngyilkos jelölt”-
Mondják a műértő olvasóim,
S én vitába szállnék velük,
Ha nem adnának igazat nekik a
Szorongásaim.
/előző oldal/ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 /következő oldal/
Kaleidoszkóp 