Feil Gréta
Mindenkinek jár
Temetés mindenkinek jár. Még ha az emberek gyűlöltek is, biztosan van egy olyan rohadék ismerősöd, aki megszervezi az egészet, koporsóval vagy urnafallal, fekete szemfedéllel és katolikus pappal. Hiába tudja nagyon jól, hogy soha nem hittél Istenben és nem akartál volna temetést sem, csak egy szolid hamvasztást és hogy szórjanak szét a sivatagban. De ilyen nincs.
Mert temetés mindenkinek jár. Betonvirágkoszorút tesznek a szívedre, amely már nem dobog. Fekete fátyol helyett egy ócska, átlátszó műanyagzsákot borítanak rád. Néhány ismerősöd megjelenik elbúcsúzni tőled. Mert nincs is jobb délutáni elfoglaltság, mint fekete ruhában szelfizni egy félig idegen sírjánál. Egy “Miatyánk”, esetleg egy “Üdvözlégy”. Aztán beleereszt egy csomó közalkalmazott egy kiásott lyukba. Márványt borítanak a testedre, hogy miközben szürke betonvirágok díszítik a tetejét, alatta észrevétlenül ehessenek a férgek. Senkinek sem tűnik fel, hogy még a nevedet is elírták. Aztán persze a rohadék ismerősödnek az összes félig (vagy teljesen) idegen részvétet nyilvánít. És ottmaradsz. Ugyanolyan magányosan, amilyen még életedben voltál.
Nem baj, hogy nem akartad. A lényeg, hogy temetés mindenkinek jár. Mindenkinek.
/előző oldal/ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 /következő oldal/
Kaleidoszkóp 