Tóth Julcsi
az Égen ülve
hallottam
lépésem hangjait,
erdőben
sugdolózó fákat,
az állomást
ahol iszapos sárból
vannak az emberi
szemek,
egyszer
órákig ücsörögtem bennük.
Tóth Julcsi
az ember
ha hanyatt esek
felhasít
dallama a betonnak
karc lesz a fejem
a végtelen
hieroglifák között
és ha
csak fájdalomban
lát
a
sötét
vak vagyok
míg téged
a külső szín
leülepedett szaga
undorít el
hogy levedlik rólad
az emberi bőr
kérdem én
a halál melyikünk kése?
Tóth Julcsi
levelek vagyunk
füttyszó
fújja a fákat,
ősz
vagy.
a járdán
minden
levél
él
mert ami
egészből válik le
magában
sosem fél
és ami
fél magában
sosem egész.
Tóth Julcsi
több vagy
vannak napok
mikor virágszirom vagy,
lehet hogy kevésnek érzed
mégis
több a semminél
Tóth Julcsi
vacsora a férfivel
még meghívlak
egy utolsó körre
keserűen szádhoz
dörzsölöd a gyűrűd,
mint eddig
nyelted a pállott
levegőt.
csukva
tartod szavaidat.
tele vagy
az estével.
várj egy pillanatot
zsebkendő.
ez van nálam.
ebbe csomagolom
a
nyers szúrást a fülemben
ahogy tompulsz
és élesedik a…
várj még!
még
egy korty maradt belőlem
én már nem bírok többet
kérsz?
Tóth Julcsi
fekete légzés
eltemetem a cigarettádat
örökké törleszteni fogok érte
magammal
Tóth Julcsi
ki vagyok?
kérdezed.
a válasz..
te vagy az a forró tea
amit felhúzott lábbal
szédelegve iszol
a problémáid elől
menekülve, csak egy pár percig
a nyugalomban,
te vagy az éjszakába nyúló munka,
és tanulás
gondolat, hogy talán, amiért
küzdesz, nem akar téged
nyári szellő, még egy korty bor,
amikor ráeszmélsz, hogy a
naplemente
nem örök
te vagy
az eső,
lefolyik rólad ami úgy nyomja
szíved, és ha figyelsz hallod hallod
a cseppek rezzenését
néha ők is félnek.
te vagy minden amihez hozzáérsz
amiben ott hagyod lelked,
ahol összevarrod sebeid.
Tóth Julcsi
Írisz
mikor az utolsó
madár
elrepül
mikor az utolsó csókod
elhűl
akkor
tudni fogom,
hogy a képzeletem
túl szorosan ölelt.
Tóth Julcsi
your window
if you start
to being kind
and polite
to every part of
yourself
then the world
will open a window
where u can see
anything
without fear.
Tóth Julcsi
halkul a hangod
Hiszek abban,
hogy vannak olyan dolgok
amik nem csak életre lettek
teremtve,
amik már a létezésünk előtt
megöltek bennünk valamit.
Tóth Julcsi
keringő
ott
voltam.
a zene vérré vált
bennem.
a könny lecsorgott szívemig,
betakart.
és a mosolyom
már nem karcolt
többé.
Tóth Julcsi
Te, aki velem voltál
hova lett
minden,
amit puha ujjal
tartottam?
aminek az éjszakában nevet
adtam?
mélységek,
az
“én itt vagyok” mondatod,
hova lettek azok a szavak,
amikkel lelked beszélt?
a hallgatás…? hova lett az, hogy megígérted
ez tovább és örökké?
hova lettek a lábnyomaink
amik hegeket
varrtak?
Én
szeretném,
úgy szeretném
tudni,
hogy
hova lettünk?
Tóth Julcsi
hullócsillag
felgyújtottad az erdő
csendjét.
lángjai pattognak alá,
ha csillagot látsz.
tél van.
a leheleted erő.
kívánságon gondolkozol.
ha kívánsz, az olyan van is
meg nincs is.
vágysz rá
De
mikor lehullik a csillag
te nincstelen vagy
meztelen,
a múltad előtt.
gyenge, mint a harmat.
Tested egyedül marad.
Tóth Julcsi
ez nem csak szerelem
nem.
nem volt szerelem első látásra.
egyszerűen
Ő volt, és én voltam.
Engem lekötött, hogy építsem
lépéseimet.
Őt pedig az, hogy sajnálja múltját.
Hogy megszeresse a pillanatokat,
amik elveszettek.
És egy nap
kopog a padló
benyitottam hozzád.
Csak véletlen egybeesés,
gondoltam.
Aztán
először hallottalak nevetni,
nem tudom hogy addig nevettél-e
a jelenlétemben,
de akkor hallottalak először.
Megfagyott a levegő.
A világ, ami addig körülvett
felszívott. Bele néztem
szemedbe
és
láttam..
de nem tisztán.
A szemed sötétjében,
volt valami, amit
azóta
sem találok magamban.
/előző oldal/ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 /következő oldal/
Kaleidoszkóp 