Wulf és Eadwacer
Rákóczy Krisztina (ford.)
[Wulfot hogyha megölhetnék]
… az én rokonságomat, olyan, mintha valaki megajándékozná.
Elemésztenék őt, hogyha seregük elé jönne.
….
Másképpen vagyunk mi.
Wulf egy szigeten van, én egy másikon
Lezárt az a sziget, láp keríti.
Halálra heves harcosok vannak ott, a szigeten
Elemésztenék őt, hogyha seregük elé jönne.
Másképpen vagyunk mi.
Wulfra én széles útjaimat, reményeimet gondoltam,
mikor kint esett és én elkeseredve ültem,
mikor ő harcerős karjait reám hajtotta;
így volt örömöm, ám így vesztem is.
Wulf, én Wulfom! Reményeim benned
megbetegítenek: ritka eljöveteleidtől
szenved lényem, egyáltalán nem az éhségtől.
Hallod-e, Eadwacer, a mi szerencsétlen kölykünket
fák közé viszi a farkas.
Könnyű széttépni azt, ami sosem volt egybeszedve,
a mi történetünket.
Óangol eredeti
Leodum is minum swylce his mon lac gife;
willað hy hine aÞecgan, gif he on Þreat cymeð.
Ungelic is us.
Wulf is on iege, ic on oÞerre.
Fæst is Þæt eglond, fenne biworpen.
Sindon wælreowe weras Þær on ige.
Willað hy hine aÞecgan, gif he on Þræt cymeð.
Ungelice is us.
Wulfes ic mines widlastum wenum dogode;
Þonne hit wæs renig weder ond ic reotugu sæt,
Þonne mec se beaducafa bogum bilegde,
wæs me wyn to Þon, was me hwæÞre eac lað.
Wulf, min Wulf, wena me Þine
seoce gedydon, Þine seldcymas,
murnende mod, nales meteliste.
Gehyrest Þu, Eadwacer? Uncerne earne hwelp
bireð wulf to wuda.
Þæt mon eaÞe tosliteð Þætte næfre gesomnad wæs,
uncer giedd geador.
A szöveg a 10. század végi Exeter Book krónikában van leírva, folyószövegként. A sortörések és a szögletes zárójel tartalma későbbi, értelmező jellegű modifikációk.