Géczi Lajos
Recenzió Az álmodó ember című tanulmánykötetről
Az álom jelentősége már ősidők óta foglalkoztatja az emberiséget. Ritkán születik meg egy olyan átfogó interdiszciplináris munka, mint Az álmodó ember című tanulmánykötet, amelyben a modern irodalomtudomány és a pszichoanalízis együttesen van jelen. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem támogatásával megvalósult kiadvány Ádám Anikó és Radvánszky Anikó sorozatszerkesztésében, valamint Kis Petronella szerkesztői közreműködésével látott napvilágot 2025-ben, a Kijárat Kiadó gondozásában.
A szerkesztők korábbi kutatásaikra támaszkodva – beleértve Ádám Anikó francia irodalmi és esztétikai kutatásait, valamint Radvánszky Anikó emlékezet- és térpoétikai elemzéseit – válogattak a témához kapcsolódó munkákból.
A kötet borítóját Somos Péter tervezte, amelyhez Henri Rousseau Az álom (1910) című festményét választotta, amely már ezen a ponton bevezeti az olvasót a tudattalan rejtélyes világába. A kötetben lévő tanulmányok három nagy egységre vannak felosztva. Az első egységben az álomhoz kötődő elméletekbe nyerünk betekintést, ahol először Bókay Antal mutatja be részletesen Sigmund Freud álomfejtés-elméletét. Freud szerint létezik egy olyan pszichológiai eljárás, amellyel az álmok sikeresen megfejthetők: mivel az álom közvetlenül a tudattalanhoz kapcsolódik, ennek segítségével felszínre hozhatók a mélyen elfojtott vágyak és a belső lelki konfliktusok is. Az álom természetéről Freud három előzetes feltételezést tesz: “1) Az álom megfejtésének, megfejthetőségének lételsődlegességét, azt hogy minden álom radikálisan és kizárólag az értelmezésben létezik. 2) Az értelmezés nyomán az álom integrálható a racionális személyességbe, a gondolkodó ember (az ébrenlét) világába, a cogitóba. 3) Vagy talán mégsem: az álom nyomán mindig marad valami idegenszerűség, heterogenitás, egy (talán radikális, állandóan változó) különbség, és ez arra utal, hogy a psziché is egy megszüntethetetlen másság mentén, ilyen másságba olvadva működik.” 1
A második nagyobb egység az irodalmi reprezentációkra fókuszál, bemutatva, miként jelenik meg az álom mint folyamat a különböző korszakokban. Pataki Elvira bevezető tanulmányában részletesen kifejti az ókori görög irodalom álomfelfogását, rámutatva arra, hogy a görögök szerint a testtel összekapcsolódó lélek az álmon keresztül vált fogékonnyá az isteni beavatkozásra, s az ember e transzcendens élmény által válhatott valódi költővé. Ugyanebben a fejezetben kapnak helyet a korai keresztény gondolkodó, Szent Ágoston nézetei (Vallomások), valamint a huszadik századi magyar irodalom nagyságai: az olvasó mélyreható elemzéseket talál Krúdy Gyula és Csáth Géza álomszerű prózájáról, Radnóti Miklós Eaton Darr álnéven íródott strófiáiról, valamint Jékely Zoltán és Weöres Sándor álmokkal átszőtt költészetéről. “De az én sokat emlegetett emlékezetemben még mindig él bizonyos dolgok emléke, amelyeket a megszokás rögzített belém. Körülrajzolnak; éber állapotomban nincs rajtam erejük, de mikor alszom, a beleegyezésig, sőt majdnem a cselekedetig gyönyörködöm bennük.” 2
A kötet harmadik, egyben záró fejezete a vizuális művészetek aspektusait vizsgálja. A gondolatmenet a magyarországi barokk festészet egyik meghatározó alakja, Franz Anton Maulbertsch Az Éjszaka allegóriája (1783) című szombathelyi freskójának elemzésével indít. “Az együttes talán legszellemesebb gondolata, hogy a felhős égen megfestett, a hajnal derengő fényét elhozó Gondviselés ellenpólusaként a mennyezet túlsó végébe, a párkány árnyékába, az ellenfénytől sötétnek látszó felületre került az álomjelenet, az éjszaka allegóriája.” 3 Ez az újszerű megközelítés teljesen új távlatokat nyit az olvasó és a művészek számára, átfogó képet nyújtva az álom képi reprezentációiról. A 18. századi francia festészet mellett kiemelt helyet kapnak a magyar kortárs képzőművészet olyan jeles képviselői is, mint Bodóczky István és Czene Márta, akiknek alkotásai az álom vizuális interpretációjának kortárs lehetőségeit mutatják be.
Az álmodó ember egy rendkívül izgalmas, szerteágazó és gondolatébresztő tanulmánykötet. Sikerrel cáfolja azt a tévhitet, miszerint az álomkutatás csupán a múlt század eleji pszichoanalízis megkövült zárványa. Jó szívvel ajánlom mindazoknak, akár irodalmároknak vagy képzőművészeknek, vagy azoknak, akik szeretnének komolyabban foglalkozni magával az álom kérdéskörével, és szeretnék megérteni, hogy mit mesélnek rólunk a saját éjszakai képeink.
Az álmodó ember című könyv megvásárolható a Kijárat Kiadó honlapján.
https://kijarat.hu/termek/az-almodo-ember-adam-aniko-radvanszy-aniko-szerk/1Az álmodó ember, Kijárat Kiadó, Budapest, 2025, 14.
2U.o., 147.
3U.o., 392.
Géczi Lajos Kaposváron tanult a Zichy Mihály Iparművészeti Szakgimnáziumban, ahol OKJ Dekoratőr szakon végzett, majd a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szerezte a Festőművész mesterdiplomát. A diploma megszerzésével jelentkezett Képzőművész-tanári szakra szintúgy a Művészeti Karon.