Négyen a Fabrikban – Irodalom és Blues
Tóth Alíz
Március 19-én este ismét a Fabrikban állt közönség elé Horváth András Dezső, Szabados Attila, Lágy Kornél és Garrick Davis zenés felolvasóestje, az Irodalom és Blues. Az eseménysorozat érdekessége, hogy három generáció választja el, illetve köti össze őket. A márciusi alkalomra mindhárman a legfrissebb szövegeikkel készültek, amiket Garrick hagyományos blues zenéi vezettek át. Az estet Horváth András Dezső nyitotta meg, nagyvonalakban elmesélte az Irodalom és Blues megalakulásának a történetét. Számára a magyar irodalom alapköve elsősorban a líra; a zene pedig képes harmóniát teremteni a szövegek között. Bemutatta két szerzőtársát és a blues zenész Garrick Davis-t, aki Amerikában született, de már három éve Magyarországon él a feleségével.
Garrick Davis So glad I’m here című dalával alapozta meg az este hangulatát, amit Szabados Attila OnlyFans és Találkozás a pornográfiával című versei követtek. Szabados Attila Vérsűrűség című első verseskötete 2024-ben jelent meg a Kalligramnál. Jelenleg második kötetén dolgozik, amely hamarosan megjelenik; az elhangzott szövegeket is ebből válogatta. Lágy Kornél első, megjelenés előtt álló kötetéből olvasott fel, többek között a Looking for fun, casual dates, illetve a Mostanában gyakran érzem, hogy mosómedve szeretnék lenni című szövegeket. Horváth András Dezső a Legjobban a nőktől féltem című első regényéből olvasta fel az Ágival való találkozásának részletét. Új tenger című második regénye várhatóan a Helikonnál jelenik meg ősszel, ebből is hallhattunk egy részletet. Mindhármuknál visszatérő téma a párkeresés és a borzalmasan sikerült találkozók, amikből sosem lett kapcsolat.
A remek humorú és erősen önreflexív szövegek nagyon pontosan érzékeltették azt a furcsa életszakaszt, amiben a 20-as és 30-as éveikben járó fiatalok éppen vannak. Ismerős szituációk és problémák köszöntek vissza, amikkel egy ponton valószínűleg mindannyian találkozunk az életben. A randizás mellett az evészavar (Hét év soványság), a kapcsolatok, a gyerekkor és egy Scooby Doo-s sapka (Kispolgári demagógia), az ideális férfikép (Az átlagos férfi), a megszokás és a magány is megjelentek.
Két felolvasás között pedig Garrick saját élettapasztalatairól énekelt. Leave somebody alone című dalát például egy gyerekkori élmény ihlette, amikor hatévesen néhány idősebb gyerek üldözőbe vette, ő pedig ekkor érezte először a biztonságérzet megszűnését. My only son címet viselő utolsó dalát a fiatalon elhunyt fiának, Zach-nak dedikálta. Vele együtt énekeltük az „another good one come and gone” sorát a dalnak.
Az est nagyon jó hangulatban, sok nevetéssel, anekdotázással és közös énekléssel telt, ahonnan egy jó élménnyel és matricákkal a kezünkben indultunk haza.
Fotók: Révész Rebeka
