Kaleidoszkóp

Hosszú évek óta a világirodalom legcsodálatosabban megalkotott regényének A Karamazov testvéreket tartom, mert abban – saját meglátásom szerint – benne van az egész élet. Nem hittem, hogy ez megtörténhet, de most elbizonytalanodtam…

Ritkán fordul elő velem – évente maximum egy-két alkalommal –, hogy azt érzem, lehetetlen átadnom saját szavaimmal / szókincsemmel megfogalmazva, mit is jelentett egy adott könyv. Steinbeck alapból egy borzasztóan fontos író számomra, és mindig megfogadom, hogy nem hasonlítgatom egyik könyvét a másikhoz, – más szerzőknek sem – mégis úgy érzem, muszáj megemlítenem, hogy az Érik a gyümölcs az egyik legfontosabb könyv amit tavaly olvastam, és úgy látom, idén is John Steinbeck műve érdemli ki ezt a címet.

Az Édentől keletre középpontjában két család áll: a Hamiltonok és a Traskok. A Hamilton család története a természet, az egyszerű emberek és a vidéki élet gazdag és bonyolult világát tárja elénk, ahol a szeretet és a kitartás, a hűség és az emberi gyarlóság szorosan összefonódnak. Ez a család, a történet emberközeli, mégis mélyen filozofikus gyökereit adja, emellett a hétköznapok eseményei mögött az emberi lélek küzdelmei rajzolódnak ki rajtuk keresztül.

Ezzel párhuzamosan bontakozik ki a Trask család sorsa , melynek magját a bibliai Káin és Ábel története adja – egy örök emberi dráma az irigységről, a testvéri versengésről és a jó és rossz közötti végtelen harcról. Ez a motívum olyan súlyt ad a regénynek, amely túlmutat az egyéni sorsokon, és az emberiség ősi kérdéseit helyezi reflektorfénybe. Cathy, a Trask család legsötétebb tagja, szerintem a világirodalom egyik legvisszataszítóbb nőalakja, akiben egyszerre testesül meg a csábítás és a pusztítás, a szeretet hiánya és a rombolás ösztöne.

Számomra a regény igazi, központi szereplője nem a két család valamely tagja, hanem a család barátja és segítője, Lee, aki a filozofikus bölcs szerepét tölti be. Lee gondolatai, a világ és önmaga megértésére irányuló törekvése adja meg azt a mélyebb, elmélkedő réteget, amely nélkül az Édentől keletre csupán egy családi történet maradna. Az ő szemén keresztül látjuk a világot; vele együtt kérdőjelezünk meg dolgokat, és próbáljuk megérteni az emberi lélek titkait.

A regény egyaránt tele van óriási tragédiákkal, örömmel és fájdalommal. Bár ezeket egyéni sorsokon keresztül ismerjük meg, mégis valamennyiük általános érvényűvé válik, hiszen ezek a mélyen megformált karakterek nem csupán saját történetüket élik, hanem az emberi létezés univerzális kérdéseit hordozzák magukban, amelyek mindannyiunk számára átélhetők.

Az Édentől keletre olvasása ráerősített arra a bennem régóta motoszkáló érzésre, hogy újra kezembe kell vegyem A Karamazov testvéreket. Ez a késztetés nem véletlen, hiszen mindkét mű olyan mélységeket érint, amelyek újra meg újra visszahívnak, és amelyekről mindig van mit tanulni, gondolkodni, érezni – kíváncsian várom tizenöt év távlatából milyen lesz.

Egyszer még gimnáziumban a magyar tanárom – aki szintén a Lee-féle bölcsességhez állt közel – megkérdezte az osztálytól: hiszünk-e abban, hogy sorsunk előre meg van írva? Már akkor is meggyőződéssel hittem, hogy kizárt, hogy ne magam alakítsam a sorsomat. Persze, felnőtt fejjel ezt már nem mondanám ki ilyen nagy mellénnyel, de hiszek én is abban, amit Timsel képvisel, hogy a lehetőség mindig ott van bennünk, és bár talán nem minden pontján, de mindenképp jelentős mértékben rendelkezünk saját sorsunk alakításában.

Végül talán éppen ebben rejlik az Édentől keletre ereje: abban a mély hitben, hogy bármilyen viharok és árnyak is kísérik utunkat, a választás és az emberi szabad akarat mindig képes fényt gyújtani a sötétségben – és ez a fény vezet bennünket tovább, mindig új remények felé.

---

Dovák Anett könyves tartalomgyártó. Lelkes olvasója vagyok a szépirodalomnak és klasszikusoknak, de igyekszem tartani a lépést a magyar/külföldi kortárs irodalommal is. YouTube csatornámra videós, Instagram illetve Moly felületeimre pedig szöveges könyvajánlókat, véleményeket készítek.