Vados Anna
Pontosabb a lámpafénynél
Le kéne már válnom, tudod, mármint
nem járhatok ide örökké,
de amint elképzelem, hogy kevesebbet látlak,
szorítani kezd a mellkasom.
Azt mondom, kevesebbet látlak, de valójában
arra gondolok, ahogy rám nézel.
A gyógyulás úgy történik, hogy én magamat,
de látnod kell, miközben csinálom.
A szemek homálya > a lámpafénynél.
A szépség is a néző szemében van,
én azért gyógyulok melletted, mert
olyannak látlak, aki képes gyógyítani.
Azt mondom, ahogy rám nézel, de ebben
benne van, hogy én is nézlek.
Olvasok benned és találgatom, hogy
fáj-e valami, nyomnak-e téged is a számlák,
vagy hajnalban mire ébredsz fel.
Csak addig voltál pótolható, amíg
méricskéltelek, hogy mennyit bírsz,
majd a teljes súlyomat rád engedtem.
Ne ringasd magad abba, hogy pótolhatlak.
Engedj, de ne engedj el. Ha csendben vagyok,
akkor épp hallgatok a vágyról,
hogy az inget levegyem rólad,
hogy a zsebkendős dobozt hozzád vágjam
vagy legalább megérintsem az arcod;
a szavak tompák, esetlenek, gurulgatnak,
ki tudja hová, ki tudja minek. Ezt a csüggedést
viszem át mozdulatba olyan terekben, ahol
te nem vagy ott. Hogyan tudok megmozdítani
egy másik testet. Hogyan érzékelem a másik
táncos lába alatt a talajt. Hosszú duettekben
két egymásnak nyomott keresztcsont,
valaki haja, ahogy a nyakamba lóg. A tenyerem
a falon: nem érinthetlek meg és ez ennyi.
Lépések a teremben, az utcán, megint a rendelő.
Egy olyan illat a lépcsőházban, amit hozzád
kötök, pedig a fa és a kő burkolatok szaga.
Ez voltál: szilárd felület, aminek neki üthettem
a bordáimat. Szabadulni lenne jó.
Elviselni vagy megszüntetni a közelséged
egyformán nehéz.
Messze vagy közel: hozzám tartozol.
Egyik táncos a másikat, a hátadra vettél.
Megjelent: Vados Anna: Egymás lélegzete, Magvető Kiadó, 2025, 88 oldal, 3150 Ft.
Vados Anna (1993) költő, pszichológus. Korábbi kötete: Nincs véna (2022). 2021-ben Petri-díjat kapott. 2024-ben a Ferencvárosi József Attila Irodalmi Támogatás ösztöndíjasa volt.
Kaleidoszkóp 