Kaleidoszkóp

Öntörvényű mágikus realizmus kommunista tájképben? Nevetősen sírós időtlen boldogság keresés? Egyszerű a diagnózis: Afrim darab a színpadon.

Radu Afrimra a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulatnál már-már házi rendezőként hivatkoznak, hiszen az elmúlt tizenkét évben nem egy szakmailag elismert közönségkedvenc előadást rendezett. A Ház a blokkok között című darabot Afrim kifejezetten a társulat számára írta, ez volt a mű ősbemutatója.

Az előadás egy nem kevesebb, mint négy órás csendélet feltámadása és hattyúdala. Egy mementó a kommunizmus napjaiból, valamikor 1983-1984 derekán, váltás a kilátástalan télből a megkönnyebbülést hozó tavaszba. A cselekmény a Both nővérek és édesanyjuk körül forog az árvaházi Misike tolmácsolásában, aki író lesz, ha majd egyszer tényleg nagy lesz. Az ő házuk, ama bizonyos a blokkok között, a színtere az erdélyi kisváros lakóinak fontos és kevésbé fontos életeseményeinek.

Both Ida és húga, Etelka az előző század képeslapjairól festenek csendéleteket, tájképeket, de semmi aktuálisat, semmit saját kútfőből, “természet” után, ebből tartják fenn magukat és ágyhoz kötött édesanyjukat, Both Karolát. Az ő házuk rendszeres látogatója Misi, az árvaházi fiú, Pataki Pythia, a jövőbelátó szomszédasszony, Zsófia, aki festő szeretne lenni és Cornel Paranciuc, a román erdész, aki Idának udvarol.

A Both ház falait a nővérek amatőr festményei úgy lepik el, mint ha a valóságot beengedő réseket szeretnék befoltozni. Megannyi ablak egy másik valóságra, amely hiába van egy kéznyújtásra, elérhetetlen a szereplők életében. A zárt tér magas falaival és zsúfolt berendezésével remekül érzékelteti a szereplők limitált mozgásterét az élet minden területén. Maga a ház is egy zárt buborék a beton rengetegben, egy másik kor utolsó mohikánja. Nem biztos, hogy boldogabb, de mindenképp egyszerűbb koré, legalább Ida még békében csóré fenékkel festhetett, “éljen a flower power” vagy mi.

A Both vénlányok életkörülményei és lelkiállapota nem kevésbé tragikus, mint Csehov Három nővérének hőseié. Ida és Etelka azonban valami sokkal kevésbé megfogható és behatárolható valami után vágyakoznak, mint Moszkva. Ida a szerelemben és Cornelban lát még értelmet, Etelka azonban nem tud belenyugodni a belső lelkivilága és a külvilág folyamatos súrlódásába. A két testvér tankönyvi példa arra, hogy milyen egy erdélyi kisvárosban megkülönböztetettnek és kiemelkedőnek lenni valamiben, de nem elégnek a valós sikerhez.

Ida, az idősebbik nővér élete anyja és húga körül forog, az egyetlen dolog, amely megmozgatja az Cornel Paranciuc látogatásai. Bár eljegyzik egymást a kapcsolatuk zátonyra fut, Ida azonban nem esik kétségbe, ő nem megy férjhez minden áron. Radu Afrim nő alakjai nem borulnak a férfiak nyakába, köszönik szépen jó nekik egyedül is. Mindben ott van a legtermészetesebb vágy a férfi, a szerelem és az egység után, de ez nem a szerelmi melodrámák világa.

Etelka kilátástalanul tengődik anyja és nővére árnyékában, amikor a sorban állás közben ördögfajzatnak nevezik az már bőven említésre méltó eseménynek számít. Az alkoholizmus állóvizéből az a pillanat rázza fel, amikor egy fél penészes kenyérből, egy rothadt narancsból, egy liter olajból és fehér borból berendezi élete első csendéletét, mondván, hogy ez a pillanatnyi realitása. Etelka üdvözli magában a jövőt, de ez nem ad elég életerőt, hogy megküzdjön a változásokkal.

Both Karola szerepében László Csaba remekelt, a szó legmélyebb értelmében. Radu Afrim gyakran enged teret a színész és a karakter neme közti eltérésre, legyen az óvodás kislány vagy vénasszony. A vénasszony fantáziája lehetővé teszi, hogy Sissi kebelbarátnője legyen és hogy volt szerelme, Soós Kázmér, elesett osztrák-magyar katona rendszeresen látogassa őt. A kellő időben döntés elé állítja Karolát, hogy hol szeretne végleg megnyugodni. Both Karola végül feltápászkodik a koporsóból és szerelmével karöltve a tiszti temető felé veszi az útját. Milyen szép is lenne, hogy egy elhibázott, léthazugságokkal teli élet után a fantázia révbe ér és az ember jóvá teheti maga ellen elkövetett bűneit.

Misi a darab Puckja, valami nehezen behatárolható, de elengedhetetlen hozzávaló. Hiszem, hogy ő az egyetlen, aki valóban élő és érző emberként keveredik ki a korbuborékból. Misi a cselekmény narrátora, ennek okán rendszeresen áttöri a negyedik falat. Néha megvédi a többi szereplő lehetetlen és sehová sem vezető küzdését, néha csak rászabadítja a közönségre túltengő érzelmi világát. Mikor úgy érzi, hogy az embereknek arra van szüksége, ő táncra perdül. Ő a fehér bárány és galamb, a férfikor küszöbén gyermeki őszinteséggel, aki megtudja állni a helyét az új és ismeretlen jövőben.

Cornel jó lenyomata annak, hogy nem is olyan régen sokkal homogénabb volt a román-magyar társadalom, de ez részlet csupán, nem a karakter igazi mondanivalója. S hogy az mi volna, nem tudom. Egy biztos, Afrim világában a férfiak közel sincsenek piedesztálra emelve.

A pletykás szomszédfiú, az inszomniás volt osztálytársnő, a hipokrata pünkösdista pár, az önjelölt úszóbajnok és a mindig mással ügyeskedő kellemetlen alak mind a kommunista kisvárosi mitológia alapkarakterei. Életük és álmaik akváriumba zárt körbe-körbe robogó kisvonatok. Végtelenül egyszerűek és mindenki fellelhet egy hasonló karaktert az életében, újra és újra meg tudok hatódni rajtuk.

Radu Afrim világa a mágikus realizmus és az abszurd határán egyensúlyoz és csak a kendőzetlen humor horgonyozza le a világunkba. Olyan, mint ha minden szereplőjének jót akarna és valóra váltani legmélyebb vágyaikat. Ehhez sajnos nem elég a realitás talaja. Afrim világképéhez és az ehhez dukáló játékszabályokhoz tökéletes szócső egy gyerek vagy fiatal, aki még csak botladozik a felnőttek világában. Ez a gyerek is abban a nagyon érzékeny időszakban van, amikor még nem döntötte el, hogy alkalmazkodni fog a felnőttek realitásához vagy világgá szalad. Még egyikhez sincs késő.

Az előadás összes szereplőjének egyéni sorstragédiája egy kollektív kudarcba van bezárva, az egész pedig a nézőkbe. Mindenkibe egy kevés, kinek mennyi jut és jár. Aggodalomra semmi ok, Afrim világa még mindig tele van színes és szagos hangzásokkal, extravaganciával és a maga módján letisztultsággal. Az előadást első rajztanárnőjének ajánlja. Milyen szép és jó, hogy lehet művészeti alkotásokat, előadásokat dedikálni valakinek. Ilyenkor azt érzem, hogy jókor, jó helyen sikerült bekapcsolódni az emberiség fonalába.

Mit üzen az előadás a nézőknek? Nekem azt, hogy nem szabad megvetnünk a lábunkat egy korban sem, folyamatosan magunkban kell hordozni a változás lehetőségét. Megőrizni nagymama be nem teljesült álmait és valóra váltani a sajátjainkat. Hátha így sikerül elkerülni a léthazugság alattomos mocsarát. A jelenből tekintsünk a jövőbe és ne a múltból. Ha meg úgy érezzük, hogy mindenképpen táncolnunk kell, akkor táncoljunk, például egy Cseh Tamás dalra.

“Fiamból idegbeteg lett, nem bírta a váltásokat,
és elnézem az unokámat, látom, hogy gyönge alak,
hogy lesznek ezek túlélők? Valami itt korcsosul.
Kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?
És ahogy magukat nézem, egyik sem betonkemény,
elszállnak az első szélre! Mi lesz így? – kérdezem én.”

Bereményi Géza-Cseh Tamás: Születtem Magyarországon

Alkotók: Díszlettervező: Kupás Anna, Jelmeztervező: Moldován Orsolya, Koreográfus: Macaveiu Blanche, Ügyelő: Rigmányi Lehel, Rendezőasszisztens: Fülöp Bea, Video design: Trucza Samu, Súgó: Tóth Katalin, Fordította: Sándor László, Hangzásvilág: Radu Afrim Sound design: OláhVince, Light design: Radu Afrim, Ádám István

Szereplők: MISI, ÁRVAHÁZI FIATAL, AKI A BOTH-HÁZBAN TÖLTI SZABADIDEJÉT RÓZSA LÁSZLÓ, BOTH ETELKA, AMATŐR FESTŐ, IDA HÚGA BEREKMÉRI KATALIN, BOTH IDA, AMATŐR FESTŐ, ETELKA NŐVÉRE B. FÜLÖP ERZSÉBET, BOTH KAROLA, AZ ANYJUK LÁSZLÓ CSABA, SOÓS KÁZMÉR, OSZTRÁK-MAGYAR KATONA VARGA BALÁZS, HORGOS CSONGOR, EGY FICKÓ, AKI KISVÁLLALKOZÁSOKKAL ÜGYESKEDIK BARTHA LÁSZLÓ ZSOLT, CORNEL PARANCIUC, ERDÉSZ AZ ERDÉSZETI HIVATALNÁL VIOLA GÁBOR, PATAKI PYTHIA, EGY JÖVŐSPECIALISTA BARÁTNŐ NAGY DOROTTYA, KÓNYA ZSÓFI, KÓNYA TÖHÖTÖM NŐGYÓGYÁSZ LÁNYA SZABÓ FRUZSINA, KEREKES RÁHEL, EGY PÜNKÖSDISTA NŐ SZABADI NÓRA, KEREKES BENJÁMIN, A FÉRJE KOVÁCS BOTOND, CSEPEL ERIKA, ETELKA OSZTÁLYTÁRSA, FESTÉKBOLTI ELADÓ FÜLÖP BEA, KARÁCSONYI ROCCO, EGY FIÚ, AKI AUGUSZTUS 23-ÁN FOGANT CSÍKI SZABOLCS, ÁDÁM, EGY PLÉTYKÁS GYERMEK CSIKI ROLAND-ÁDÁM E.H.

---

Kósa Emese 2005-ben született Marosvásárhelyen. Jelenleg Budapesten egyetemi hallgató. Ha nagy lesz drámainstruktor lesz, jelentsen ez bármit is.