Kaleidoszkóp

Vörös hegy

Magányosan fog megöregedni És hirtelen
Mint a hegyek Mint a teremtés rengetegében
eltévedt istenek A váratlan őszülődés
is így Hogy a teremtésben nincs egyéb Hogy aki
értené elmenekül a megértése elől

Nem Nem Éppen Jó Ember De Embernek Még Ép Csak
el Akár más emberek De nem volt sohasem Jó
Soha Sem Jó Nem Volt Emberek De Akár Más El
Csak már éppen De embernek jó Vagy nem csak Jónem

Aki megértené elmenekül megértése
elől Teremtettségben nincs egyéb Őszülése
nyilván félreértés Az istenek kénytelenek
elviselni őt Mert teremt És rengetegében
vörös heggyé nő ősszel a hozzá küldött magány