Kaleidoszkóp

Kárpáti László
Magyar menyegző
– filmismertető

Káel Csaba új nagyjátékfilmje, a Magyar menyegző a tallinni Black Nights Film Festival (PÖFF) versenyprogramjában debütál, ráadásul a rangos „A” kategóriás nemzetközi mustra nyitófilmjeként. A fesztivált 1997 óta rendezik meg az észt fővárosban, ahol az évtizedek során olyan filmrendezők fordultak meg, mint Aki Kaurismäki (Hulló falevelek, Juha), Roy Andersson (Történetek a végtelenségről, Te, aki élsz), Lukas Moodysson (Mi vagyunk a legjobbak!, Lyukat ütsz a szívembe) vagy Paolo Sorrentino (Isten keze, A nagy szépség). Most ehhez a hagyományhoz csatlakozik a magyar alkotás is. A nyitófilm státusz nemcsak protokolláris gesztus, hanem egyben irányt is szab a fesztivál hangulatának, egyben jelzi, hogy a Magyar menyegző a kulturális örökség és a kortárs filmnyelv találkozási pontjainál kíván megszólalni.

A film vállaltan hiánypótló mű kíván lenni, mivel a hazai filmgyártás mindeddig adós maradt a magyar néptánc és népzene kiemelkedő kulturális hatását játékfilmes eszközökkel, élményszerűen bemutató művel. A Magyar menyegző ezt az űrt igyekszik betölteni, miközben nem etnográfiai tanulmányfilmként, hanem zenés, táncos, romantikus moziként közelít témájához. A készítők szándéka szerint a történet a gyökerekhez nyúl vissza, de modern formanyelvvel és kortárs ritmussal szól a fiatalabb közönség tagjaihoz is. Az alkotás egyben főhajtás kíván lenni Novák Ferenc „Tata” életműve előtt, akinek munkássága a táncházmozgalom és a színpadi néptánc nyelvét egyaránt megreformálta.

Békési Miksa forgatókönyve két budapesti fiatal, András és Péter történetét követi. A hetvenes évek végén Erdélybe, Kalotaszegre utaznak, hogy részt vegyenek András unokatestvérének lakodalmán. A falusi közeg jelentette miliő, benne a lakodalom rítusaival, az ünnep sajátságos muzsikájával és táncával, vagy a közösség gondosan szabályozott mindennapjaival hamar életre szóló kalanddá válik a két fiatal férfi számára. Történik mindez úgy, hogy közben Andrásnak és Péternek olyan döntéseket kell meghozniuk, amelyek túlmutatnak a lakodalom éjszakáján. Káel Csaba rendezésében így válik a lakodalom rituális dramaturgiája olyan kiindulóponttá, ahol a férfi és nő közötti szerelem beteljesülése és a felnőtté válás hagyományos rítusa, a családalapítás, az identitás és a hűség egybeforrhat.

A film szereposztása egyszerre épít a közönségsikerekből ismert arcokra és a színpadi–zenei közeg hiteles figuráira. A főszerepekben olyan színészek vonulnak fel, mint a több mint egymillió nézőt mozikba hívó Hogyan tudnék élni nélküled? sztárja, Törőcsik Franciska, Kovács Tamás a Hunyadi sorozatból, vagy Kövesi Zsombor az Együtt kezdtükből. Emellett a szereplők között felbukkan még Bubik Réka, Györgyi Anna, Lengyel Ferenc, Ertl Balázs, Rohonyi Barnabás és Znamenák István is. A táncházmozgalom legendás alakjai, mint Sebestyén Márta, Sebő Ferenc, Farkas Zoltán „Batyu”, Tóth Ildikó „Fecske”, valamint a Muzsikás Együttes nem csupán cameoként jelennek meg a filmvásznon, így jelenlétük tovább fokozza a film zenei és rituális hitelességét, egyben a hagyományt átörökítő „élő archívumként” szolgálnak a nézők számára.

A filmben látható táncjeleneteket Zsuráfszky Zoltán, Zs. Vincze Zsuzsa és Mihályi Gábor koordinálták, miközben a filmben látható táncosok a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és a Magyar Állami Népi Együttes művészei közül kerültek ki, így garantálva a táncok teljes hitelességét. Az autentikus dallamok megszólaltatásáról Pál István „Szalonna” zenekarvezetése gondoskodik, így a dallamok nem pusztán háttérzenei szerepet töltenek be az alkotásban. Sokkal inkább válnak a film egyik fő mozgatórugójává.

A látványvilág és a világépítés Szendrényi Éva látványtervezésének és Vavrinecz Krisztina (Deadline, Megbélyegzetten) jelmezeinek köszönhető, míg a vágás Makk Lili (Hunyadi, Blokád, Terápia) munkáját dicséri. Ez utóbbi építi fel a film ünnepségének a dinamikáját és a drámai ív feszességét egyaránt. A produkciót Lajos Tamás neve fémjelzi, aki a közelmúlt olyan sikerfilmjeit jegyzi, mint az Örök tél, a Blokád, vagy éppen a Semmelweis. A kulcsszerepet vállaló producer ezúttal vezető operatőrként is részt vett a forgatásban, miáltal e kettős szerepében a film egységes, következetes vizuális koncepciót volt képes megvalósítani. Eközben a film gyártási háttere egy igen sajátos magyar modellről tanúskodik: miközben a Nemzeti Filmintézet anyagilag nem járult hozzá a film megvalósulásához, a MOL – Új Európa Alapítványa, az MTVA, valamint a Szupermodern Stúdió koprodukciója révén a Magyar menyegző így is megszülethetett.

A forgatás 2025 tavaszán kezdődött. A budapesti helyszínek mellett a Szentendrei Skanzen, illetve az erdélyi Kalotaszegen szolgáltatta a látványvilágot, hogy a nézők még inkább átélhessék a két világ találkozását jelentő jeleneteket. A film forgatása során az alkotók komoly esztétikai dilemmával találták szemben magukat: hogyan tudják egyensúlyban tartani az egyes jelenetekben felbukkanó népművészeti elemek etnográfiai hitelességét és a fiatal szerelmesek között kibontakozó romantikus dramaturgiát; hogyan válhatnak az ünnep rítusai mozgásból történetmesélő nyelvvé, miközben a zene puszta illusztratív szerepből cselekményformáló erővé kell hogy átlényegüljön.

A Magyar menyegző vállaltan közönségfilmnek készült: a készítők szerint nem kizárólag a népzene és néptánc iránt fogékonyak, de a kulturális reprezentáció súlya és az ünnep közösségformáló ereje arra hivatott, hogy a mű a szélesebb közönség soraiban is rajongókra találhasson, egyúttal nem titkoltan felkeltse a népi kultúra s benne a néptánc iránti érdeklődést.

„Hatalmas megtiszteltetés, hogy a Tallini Filmfesztivál versenyprogramjába válogattak bennünket, ráadásul nyitófilmként mutatkozhatunk be” – fogalmaz Lajos Tamás, aki szerint a Magyar menyegző egyik küldetése a magyar nemzeti örökség, különösképpen a néptánc, népzene, és népművészet nemzetközi bemutatása. Az állítás nem pusztán filmes PR-közhelynek tekinthető, mivel a Tallini Filmfesztivál nyitófilmjeként a Magyar menyegző valóban a nemzetközi filmes sajtó és filmkultúra középpontjába kerül. Ez pedig esélyt jelent arra, hogy a magyar kulturális elemeket a nemzetközi nagyközönség számára is elérhetővé tegye.

Ha a Magyar menyegző tartani tudja az eredeti ígéretét, akkor a filmben bemutatott néptánc és népzene nem csupán díszlet, hanem a cselekmény és vásznon látható jellemek szerves része lesz; a lakodalom pedig nem csupán „látványos háttér”, hanem drámai tér, ahol múlt és jelen, rítus és szabadság, közösség és egyéni döntés talál egymásra. Egy olyan film körvonalai rajzolódnak ki, amely a romantikus történet és a kulturális örökség metszéspontjában találkozik, hogy hiteles gesztusokkal és korszerű mozgóképi esztétikával szólaljon meg. Ezért is lesz különösen érdekes megfigyelni, miként rezonál majd a bemutatandó mű a tallinni közönséggel és a kortárs filmművészettel, és milyen párbeszédet indít el a Magyar menyegző a magyar–erdélyi hagyomány és a kortárs európai filmvilág között.

A hazai mozibemutató 2026 elején várható. A film a Fórum Hungary forgalmazásában kerül forgalomba. A képek a Szupermodern Studióban készültek.