Géczi Lajos
Amit magunkkal vittünk, azt haza is vittük/
az idei NESTart Szentendrei Nyári Művészbázisról
Idén hetedik alkalommal rendezte meg a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum a NESTart-Szentendrei Nyári Művészbázist, amely egy kéthetes alkotótábort foglal magában. A program célja, hogy a szentendrei művészeti hagyományokat továbbvigye, és ápolja ezzel Barcsay Jenő festészetét. A múzeum a festőművész 125. születésnapjának évfordulója alkalmából összesen 6 alkotó képzőművészt hívott meg, többek között a Magyar Képzőművészeti Egyetemről, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karáról, a Pécsi Tudományegyetem- Sepsiszentgyörgyi Képzőművészeti Tanszékről, illetve a Partiumi Keresztény Egyetem Képzőművészeti Tanszékéről. A Művészbázis kurátora és szervezője Iberhalt Zsuzsa művészettörténész volt, akik segített a programok megszervezésében és azok lebonyolításában.
A NESTart Nyári Művészbázis keretén belül Szentendrén biztosítottak számunkra étkezést és szállást a belvárosban. Emellett a MűvészetMalomban alkothattunk kíváló mestertanárunk, Nagy Barbara, a Magyar Képzőművészeti Egyetem oktatójának a kezei alatt. A bemutatkozás során kifejthettük, hogyan szeretnénk megvalósítani az általunk elgondolt alkotásokat, majd a személyes konzultációk során Nagy Barbara Barcsay Jenő tanulmányokat és bibliográfiákat hozott, amiket elolvasva inspiráció forrásként felhasználtunk.
Első programként részt vehettünk Vince Ottó helyi képzőművész városi sétáján, ahol bevezetett bennünket Szentendre város történelmébe. A városi séta során megtekinthettük a Vajda Lajos Stúdió kiállítóterét, ahol minden évben – Ottó elmondása szerint – számos kortárs művészeti kiállítást rendeznek. A hét folyamán megtekinthettük a Látványból szerkezet című kiállítást is, amely Barcsay Jenő alkotásairól szólt, majd ezt követően a Szentendrei Képtárban, A szecesszió forradalma című rendezvényt volt lehetőségünk megcsodálni. A plakátkiállításon Iberhalt Zsuzsa művészettörténész tartott előadást a szecesszió művészetéről, különösképpen a plakátművészetről. A plakátok szemrevételezése után a Ferenczy Múzeumba mentünk, ahol megtekinthettük a Fantomszál II. Művészfeleségek nyomában: Gálffy Lola című rendezvényt, ezzel párhuzamosan a Közelképeket, ahol Barcsay Jenőről készítettek portréfotókat.
Mindezek mellett lehetőségünk nyílt Nagy Barbara vezetésével meglátogatni a Szentendrei Régi Művésztelepet, ahol ismert kortárs művészekkel, Buhály Józseffel és Bánföldi Zoltánnal találkozhattunk személyesen. Az Új Művésztelepen is megfordultunk, többek között Asszonyi Tamás szobrászművésznél, majd ezt követően Farkas Zsófiát és Czakó Margitot látogattuk meg, zárásként pedig Nagy Barbara műtermét tekinthettük meg, ahol akkoriban Deim Pál festőművész dolgozott.
Az alkotás mellett a Grafikai Műhelyben tevékenykedhettünk, ahol elkészíthettük szitanyomatainkat, Biró Gergő grafikus közreműködésével. A szitanyomásnál alkalmaznunk kellett Barcsay Jenő emblematikus festészeti motívumait. Igencsak izgalmas alkotások születtek, amelyeket kiállításra szántunk.
A kiállítás installálásában is részt vehettünk a Vajda Lajos Múzeum Projektroom kiállíótermében. A megnyitót szombaton, 07.19.-én tartották meg, Nagy Sándor trombitaművész közreműködésével. A kiállítás augusztus 31-ig volt látogatható.
Szentendre városát jóval korábban volt szerencsém megismerni és megszeretni. Szentendre az a hely, ahol a művészet nem szűnik meg létezni. Azok a felejthetetlen Duna parti séták, a Forráspont bisztró és a MűvészetMalomnál töltött napok remek hangulatot teremtettek számunkra. Amit Szentendréről magunkkal vittünk, azt haza is vittük, azt a szabadságot, amit soha nem fogunk elfelejteni a nyári művészbázisról.
A kiállító művészekről és munkáiról:
Járai Anna
Járai Anna 2000-ben született, a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem képzőművészet MA szakos hallgatója. Alapképzését az angliai Falmouth University filmszakán végezte, amelynek tapasztalatai és módszertana a mai napig meghatározó hatással vannak művészi gondolkodására és vizuális nyelvezetére. Munkái a kísérletezés és az elméleti kutatás együtteséből születnek; mozgóképes vagy fotográfiai eszközöket és anyagokat használ fel.
“ Járai Anna Barcsay Jenő murális művészetének nyomán alkotta meg nagyméretű fotómozaikját. A művészbázis ideje alatt Szentendrén készült fotókból összeállított textilre applikált mozaikkép a hagyományos és digitális fotográfia eszközeit ötvözve a város természeti környezetét, épületrészleteit, hangulatos utcáit, természetes és urbánus textúráit, a mindennapi élet fragmentumait rögzíti. A képek feldolgozásához két technikai eljárást alkalmazott: egyrészt hagyományos Polaroid technikával létrehozott, kézzel manipulált képeket készített, amelyek az anyagszerűség és a kézi beavatkozás révén reflektálnak Barcsay mozaikjainak finom kidolgozású, gondosan felépített festészeti módszerére. Másrészt digitális fényképeket készített, amelyeket nyomtatás és transzferálás után helyezett el a textil alapon. A két módszer – az analóg és digitális médiumok közti feszültség és párbeszéd – új nézőpontból közelíti meg Szentendre látványát és Barcsay szellemi örökségét….”
Kiss Virág
Kiss Virág a Partiumi Keresztény Egyetem vizuális kommunikáció MA szakos hallgatója. Azok a határterületek érdeklik, ahol a test, a mesterséges anyagok, (például a műanyag), és az érzékelés viszonyrendszerei elmozdulnak a megszokott jelentésekből. Munkáiban – legyen szó fotósorozatról, hangalapú installációról vagy interaktív mozgóképekről – következetesen azt kutatja, hogyan torzul, tükröződik és konstruálódik újra a valóság az érzékelés és az értelmezés aktusán keresztül.
“Virág alkotása szellemi párbeszéd Barcsay Jenő életművével a forma, a test morfológiája, a látás és megértés komplexitásának tematikája mentén. A mű a test tükröződő formai játékában reflektál Barcsay munkásságára, a felfedezés, megfigyelés és megértés örömére. A konceptuális térinstalláció a fény, a forma, az észlelés és az emlékezés metszéspontjait vizsgálja. A texturált, fénytörő felülettel dinamikusan reagál a környezet adta fényhatásokra és tükrözödésre. Az installáció geometrikus rendbe szervezett üveggolyói Barcsay Jenő festészetének konstruktív elemeire reflektálnak. A központi grafikai elem a művész formai nyelvezetét és városképeit idézi meg, miközben az üveggolyók játékos mozgása finoman oldja a kompozíció feszességét. A mű nem csupán szemlélésre, de aktív jelenlétre is ösztönöz: a fények tükröződése, a motívumokkal és az üveggolyók mozgásával való vizuális játék bevonja és interakcióra hívja a befogadót.“
Hompot Andrea
Hompot Andrea a Partiumi Keresztény Egyetem vizuális kommunikáció MA szakos hallgatója, aki tervezőgrafikai alapképzettségéből kiindulva a vizuális nyelv és a kreatív problémamegoldás eszköztárát alkalmazza művészi gyakorlatában. Érdeklődésének középpontjában a vizuális történetmesélés, a médiumokkal való kísérletezés és az egyéni hang keresése áll,miközben új technikák bevonásával tudatosan feszegeti a műfaji határok.
“Andrea alkotása az absztrakció és a testábrázolás metszéspontjait vizsgálja. A grafikai és festészeti hatáselemek közötti átjárás tudatos döntés eredménye: a képi nyelvet nem pusztán médiumként, hanem tapasztalati térként kezeli. A mű kiindulópontját gyerekkori fényképek adják, melyeken a forma a megjelenítés során részben elmosódik, átalakul – a test nem marad konkrét alakzat, inkább emlékszerű jelenlétként, vizuális lenyomatként él tovább a vásznon. A képfelület szerkesztését Barcsay Jenő absztrakt festészetének szerkezeti logikája és anatómiai érzékenysége egyaránt inspirálta….”
Șomfălean Dániel
2003-ban született Csíkszeredán. A Pécsi Tudományegyetem-Sepsiszentgyörgyi Képzőművészeti Tanszék Festőművész mesterszakos hallgatója. Figurális kompozícióit változatos technikai eszköztárral hozza létre, többek között olajfestékkel, akrillal, szénnel dolgozik, igazodva a kifejezni kívánt tartalom követelményeihez. Portréi erőteljes lélektani jelenléttel bírnak, szuggesztív karakterábrázolással ragadja meg az emberi arc vonásait…”
“Dániel alkotásának kiindulópontja a művész szülőfalujában, Homoródjánosfalván található római kori kőbánya, ahol az 1800-as évek végén kultikus jellegű domborműveket fedeztek fel. Ezeket Orbán Balázs és Téglás Gábor írásai, rajzai őrizték meg, mivel az eredeti reliefek időközben elpusztultak. (…) A reliefek egyszerűsített, robusztus alakjai és vertikális,színpadszerű elrendezésük Barcsay Jenő mozaikjának kompozíciós logikáját és formai tömörségét idézik meg. A földszínek használata tudatos formai párhuzamot képez Barcsay Cézanne szerkesztőelvét és a kubizmus tapasztalatait feldolgozó korai tájképfestészetével. A struktúrpaszta használata az utóbbi félévben folytatott művészi tevékenységeinek szerves részévé vált….”
Szabó Detty
2002-ben született Szentesen, Kunszentmártonban nőtt fel. Jelenleg a Budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem képzőművészet mesterszakos hallgatója és az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem képi ábrázolás szakának friss diplomása. Munkáiban a méhek társadalmi berendezkedése iránti érdeklődése határozza meg gondolkodását és anyaghasználatát is, ahol az organikus rendszerek vizsgálata esztétikai és társadalmi kérdések felvetésével párosul.
“Detty alkotásának középpontjában az emberi test és annak reprezentációja áll. Barcsay művészetének szellemiségéből, anatómiai rajzainak és monumentális női alakjainak esztétikájából merítő koncepciójának kiindulópontja a test fokozatos levetkőztetésének aktusa, amelyet egy labirintus formában megépített térbeli öltözőfülke-installáció révén mutat be. (…) Szabó Detty installációja az emberi testet nem provokatív gesztusként, hanem a létezés törékeny belső rendjét tükröző formai és szellemi tervrajzként jeleníti meg. “
Géczi Lajos
A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Képzőművész-tanár mesterszakán végzett. Munkásságában az emlékezet, a test, a fájdalom, a gesztus, a hiány fogalmának és a lét jelentőségének metszéspontjait vizsgálja a kortárs absztrakció eszköztárán keresztül.
“Lajos két nagyméretű vásznat összekomponáló alkotásának középpontjának a formák közötti interakció és a tér dinamikája áll. A két vászon szoros vizuális kapcsolatban vagy egymással, ugyanakkor térben tagolt, mégis egységes kompozíciót alkotnak. Barcsay Jenő festészeti motívumait és művészeti gondolkodásának nyomvonalát követve akrilfesték és spraytechnika alkalmazásával, valamint vonalhálók segítségével épülnek fel a ritmust, a mozgást és a ritmikusságban megelevenedő formákat érzékelhetővé tevő szerkezetek.”
A Ferenczy Múzeumi Centrum honlapja:
Kiállításmegnyitó:
Géczi Lajos Kaposváron tanult a Zichy Mihály Iparművészeti Szakgimnáziumban, ahol OKJ Dekoratőr szakon végzett, majd a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szerezte a Festőművész mesterdiplomát. A diploma megszerzésével jelentkezett Képzőművész-tanári szakra szintúgy a Művészeti Karon.
Kaleidoszkóp 