Kaleidoszkóp

A klasszikusok és szépprózák olvasása mellett, mindig igyekszem figyelmet fordítani a kortárs művek megjelenésére is. Kiváltképp izgatottan vártam Zoltán Tamás Szerethetetlen című regényét, hiszen a szerző neve számos platformról ismerős lehet: a könyvek szeretetéről áradó YouTube csatornája, és az azt kísérő Instagram oldala, vagy éppen a “régi motorosok” a rádiós korszakából emlékezhetnek rá. Mivel civil szakmáját tekintve a szerző pszichológus, nem vártam limonádét, és előre megfontolt szándékkal egy szabadnapom reggelén nyitottam ki a könyvet, jóhiszeműen azt gondoltam; hátha nem tudom majd letenni.

Már az első oldalakon szembesül az olvasó egy kettős veszteség traumájával, hiszen főhősünk (és itt nem érzem túlzásnak a hős szót) Helga, egy kórházban ébredve néz szembe a tényekkel, miszerint párja Iván, nem élte túl az autóbalesetüket, ő pedig kénytelen innentől kezdve, csupán nyolc lábujjal tovább menetelni az életben. Hazatérve a közös otthonukba, magára zárja az ajtót, amely saját tudata börtönévé is válik. Gyászának súlya alatt pedig tizenkét hónap gyötrelmet követhetünk végig, ahol egyre több minden derül ki a múltból, miközben számos megfejteni való rejtély vár megoldásra. Eközben Helga már abban sem biztos, hogy bármi is igaz lehetett abból az Ivánból, akit eddig megismert.

Ebből a néhány sorból talán sokan arra asszociálnak, ez a regény csak a párkapcsolati problémák felfejtését veszi górcső alá. Sokkal több rétege, és még annál is több mélysége van ennek a háromszáz oldalnak. Nem véletlen a cím sem, aminek origója természetesen a gyermekkor, a szülői kapcsolatok, vagy éppen a nem létező családi minták hiánya. Egyre több könyv szól manapság a transzgenerációs öröklődő sebek traumatizálásáról (nem csak pszichológiai, hanem fikciós regények is). Különösképpen örültem annak hogy, a szerző nem elcsépelt példákkal, az utolsó cafatot is lerágva arról a bizonyos csontról emelt be precedenseket, hanem inkább utalásokkal vezetett rá a problémák forrására.

Ami számomra a legtöbbet adó rész lett, az maga Helga útkeresése. Pontosabban fogalmazva, önmaga megtalálása. Jómagam, ha egy harminchat éves nőre gondolok (néhány nap múlva én is pont ennyi leszek), úgy vélem kiforrott személyiséggel rendelkezik, ismeri önmagát, erősségeit, gyengeségeit, és már nehezen mozdítható ki saját elvei kötelékéből. Ennek egy bizonyos része valószínűleg igaz is (legalábbis remélem), azonban félelmetes, hogy elég egy múltbéli apró esemény amelyre fény derül, ami odáig vezethet, hogy korábbi önmagunkat megkérdőjelezzük.

Természetesen olvasás közben/után nem dőltem a kardomba. Remek egyensúlyt tartott a szerző, hiszen a nehéz témák mellett, temérdek humorral, (szerintem) mindenki számára ismerős zenékkel, filmekkel tarkította a szöveget, és tette ezáltal befogadhatóvá a mentális mélységek megélését.

Összességében tehát a púder színű, finomra hangolt borító alatt, embert próbáló kérdéskörök lapulnak, amely olvasásához jó döntés volt a szabadnap, hiszen ritkán tartok olyan kortárs könyvet a kezemben, amit egy nap alatt elolvasok. A Szerethetetlen a ritka kivételek egyike lett.

---

Dovák Anett könyves tartalomgyártó. Lelkes olvasója vagyok a szépirodalomnak és klasszikusoknak, de igyekszem tartani a lépést a magyar/külföldi kortárs irodalommal is. YouTube csatornámra videós, Instagram illetve Moly felületeimre pedig szöveges könyvajánlókat, véleményeket készítek.