Gáspár Sára
Elhagyott minket a másik nő
Már akkor tudod, hogy ez lesz az a történet, ami soha nem lesz annyira érdekes, hogy megírd, amikor felveszed a telefont, tudod azt is, hogy ennek ellenére ez lesz az egyetlen történet, ami innentől érdekelni fog, amikor majd nem lesz mást megírnod, a villamosutat muszáj lesz a szövegben lecserélned, vagy ha benne hagyod, minimum nem nézhetsz ki annyiszor az ablakon, a Másik Nő haja nem lehet majd vörös, és hiába nem félted a történeted attól, hogy nyomtatásban közönséges lesz, azért a biztonság kedvéért ott inkább legyen reggel hat, mint éjfél előtt tíz perccel, bár igazából mindegy, irodalomként ez az éjszaka akkor sem lesz érdekes, ha mindent odaadsz magadból, ez az a történet lesz, aminél a barátaid már akkor sóhajtanak, amikor először kimondod benne a Férfi nevét, pedig nem tudod máshonnan kezdeni, mert ez a név jelent meg akkor a kijelzőn, és te felvetted, mert téged nem érdekelnek mások történetei, hiába mondta el mindenki, hogy miről szól az összes, te mégis inkább ezt hallgatod, mert ez legalább a tiéd, és nem másokéban, hanem a tiédben zokog valaki a vonal túlsó végén, és te annyit kérdezel, hogy bántott?, mire ő csak annyit mond, hogy nem tudnál-e átmenni, igen, most, vagy nem tudom, minél előbb, és te rögtön pakolni kezdesz, magad sem tudod, hogy azért sietsz, mert azonnal ott akarsz neki lenni, vagy azért, hogy ne jöjjön rá, ennyi idő alatt biztosan le is fürödtél, valamiért eszedbe jut a lista, amit egy videóból írtál ki, „mit vigyél magaddal a szülőszobára”, már akkor sem tudtad, miért jegyzetelted ki, hiszen amióta befestetted vörösre a hajad, pontosan tudod, hogy gyereked nem lesz soha, de egy másik nő azt mondta a videóban, ez a lista mindenkinek kell meg kell legyen, mert erre akármennyit készülsz, ott akkor, majd hirtelen nem fog eszedbe jutni semmi, járkálsz fel-alá a táskáddal, arra gondolsz, te pont ilyennek képzeled, amikor elfolyik a magzatvíz, valami telefonhívás, meg valami hálóing, a legfelső a polcodról, véletlenül pont a legszebb, címkés, csak a szülésre vetted, gyorsan bedobálsz még egy-két dolgot a listáról, nem tudod még, hogy ott alszol-e, szőlőcukor, ehhez valamiért felkiáltójelet tettél, aztán felveszed a kulcsot, félsz, a lakótársad az elfordítás ritmusából már tudja, hová mész, ezért gyorsan mondod is neki, hogy ne ítéljen el, csak ennyit, mert nem mentegetőzhetsz azzal, hogy te is anyából vagy, mire ő azt mondja, csak akkor enged ki, ha válaszolsz egy kérdésre, a kérdés pedig az, hogy ugye tudod, hogy kihasznál, és amikor azt mondod, hogy persze, hogy tudod, ő azt mondja, akkor minden oké, a lakótársad nem ítél el, mert őt érdeklik mások történetei, nyugtatásul még azt is mondja, hogy mindenki kilépne most ezen az ajtón, a villamosút helyett aztán a ház előtt várhat rád egy vázlatosan megírt kelet- európai taxisofőr, aki arról beszél, szerencséd, hogy most épp erre jár, mert ilyenkor lehet ám jókat szakítani az Üllőiről, ha érted, mire gondol, és hogyne értenéd, mert nagyon kacsint, és ha irodalmat szeretnél, a szövegben majd nem hánysz ki az ablakon, hanem empatizálsz a sofőrrel, mindig empatizálsz, mindenkivel, mert miközben bólogatsz, állítólag megérthetsz egy újabb réteget a világból, mert az, ha Taylor Swiftet hallgatsz a 47-es villamoson, az nem jelent eleget, de így legalább, hogy a szövegben a ház előtt tesz majd le a taxi, nem kell újra végigsétálnod azt az utat, amit régen mindig csendben tettetek meg, sietős léptekkel, hogy majd otthon mondjátok el azt, amitől a járókelőket megkímélnétek, de az is lehet, hogy a történet igazából itt kezdődik el, legalábbis a tied, mert tudod, hogy reggelig azon az ajtón túl még biztosan egy másik történet vége zajlik, amihez neked semmi közöd, csak annyiban, hogy most valamiért belelépsz te is, és hiába vagy már benne, te nem ölelheted meg rögtön, és nem tarthatod ki az ölelést tizenöt percig, akkor sem, ha a valóság most tényleg csak ilyen közönséges, és amikor körbenézel, nem sértődhetsz meg azon, hogy a fűszertartókról lekerültek a betűmatricákból kirakott feliratok, és nem rázhat ki a hideg a Másik Nő körmeinek a gondolatától, amivel a matricákat lekaparta róluk, nem tudok egy másik nő emlékével létezni ebben a lakásban, ezt mondta közben, vagy csak gondolta, és nem lehetsz szomorú amiatt, hogy amikor leveszed a cipőd és elmész mosdóba, már nem tudod, hogy kívül vagy belül van a kapcsoló, és amikor befekszel mellé az ágyba, és magadhoz szorítod a remegő testet, te még véletlenül sem arra gondolsz, hogy ki kellett volna újra festened a lábujjkörmöd, neked egy gyerekkori emléknek kell eszedbe jutnia, mert az írók szerint így működik az emlékezet, az írók szerint ez az a pillanat, amikor megjelenik előtted anyád a piacon, ahogy a ködben petrezselymet árul, ezt a képet még neked sem szabad teljesen értened, amit te egyszerűen fel tudsz fejteni, azt fel tudja fejteni más is, és neked nem szabad könnyen kaphatónak lenned, különben nem lesznek már rád kíváncsiak, és majd ha más beszél róla fogod teljesen megérteni, miért jutott eszedbe ez a szó, petrezselyem, és miért nem tudtál ellenállni neki, aztán fél évvel később, amikor a fogaid közé akad, még anyádék házasságát is megértheted, csak az írók azt nem tudják, hogy te nem vagy ilyen okos, ha látnál ekkora összefüggéseket, nem szálltál volna fel arra a villamosra és ha jobb író lennél, akkor ő sem hívott volna fel tíz perccel azután, hogy szakított vele a mézbarna hajú nő, és amikor végre megnyugszik a mellkasodon, te pedig simogatni kezded az arcát, nem kezdené el mondani egy másik történet végét, de elkezdi, és benned akkor végre megindulnak a fájások, és akkor itt következik a másik történet, amit valahogy megpróbálsz most befogadni a tiédbe, hiába ígérted meg magadnak, hogy a Férfiról a szakítás után csak E/3-ban írsz, most mégis tehetetlen vagy, mert nem írhatod meg ezt az éjszakát úgy, hogy meg sem említed, a Másik Nő ma egy olyan országból jött haza, ahol tíz fokkal hidegebb van, mint itt, és két órán keresztül háborúzott a Férfival, és emlékezett rá, hogy a Férfinak ma van a születésnapja, hisz ajándékot is hozott, egy füzetet, amibe beleírhatja azt a sok fájdalmat, amit neki ezzel most okoz, már hogy azzal, hogy megcsalta, és hát erre a Férfi, mint meséli, nem akart elárulni téged, ő csak maga alatt akarta tudni a Másik Nőt, ezért mondta azt, hogy ő is megcsalta, veled, ne haragudj, teszi hozzá, miután nem mondasz erre semmit, és te nem haragszol rá, amiért már csak hazugságok megfogalmazásakor jut eszébe a neved, és nem tehet róla ő sem, hogy egyedül csak a te neveddel tudja bántani a Másik Nőt, nálam ebben az életben egy nő nem lehet kegyetlenebb, és te megígéred, a füzetet tele fogod írni azzal, hogy hogyan csaltátok meg a Másik Nőt, hogy milyen helyszíneken, időpontokban, és hogy mikor mennyi volt a testhőmérsékletetek, aztán arra gondolsz, még szerencse, hogy nem kell egy ilyen nő miatt gyerektartási díjat követelned a Férfitól, pedig azt kellene gondolnod, hogy szerencse, hogy nem kell egy ilyen férfi miatt gyerektartási díjból iskolatáskát venned, de ez most nem is számít, neked itt azt kellene megírnod, milyen volt az a kapcsolat, hogy miért fulladozol te is abban a lakásban, ahol ők sem hagytak egymásnak levegőt, és szégyelled magad, hogy te erről a történetről nem akarsz tudomást venni, pedig ez lenne a fontosabb történet, mert a Férfinak ez élete legszomorúbb napja, neked meg ez csak életed harmadik legszomorúbb napja, és még neked sem azért szomorú, mert arra gondolsz, mit csinálhatott vele az a Másik Nő, hogy úgy kell most látod, ahogy öt év alatt nem láttad sosem, hanem mert a mai naptól kezdve már nem ugyanaz a legszomorúbb napotok, tehát, ha nem lenne világos, mi következik ebből, innentől már semmi közötök egymáshoz, de ha erre, ott, akkor rá is jössz, még akkor sem kezdheted el bántani azzal, hogyha van az embernek egy rendes barátnője, akkor arról szól egy szülinap, hogy két testet egy szocialista hangulatú épületben nyugtat a langyosvíz, és nem arról, hogy egy fél ember zokogva sír a villamoson és az összes utasra, férfiakra és nőkre mind gyanúval néz, vajon melyikkel csalhatták meg, és nem jutna arra, hogy az összessel, egyszerre, de hát van ilyen, akkor most helyette ez lett a szülinap, hogy hajnal kettőig olyan videókat néztek, amikben nyilvános lánykéréséket utasítanak el, mert ilyen kicsinyesek vagytok ti, akiket megcsalt a Másik Nő, de legalább tiétek lesz a győzelem, mert ti még most is csak a zoknitokat veszitek le, és te nyugodtan bevallhatod, legalább magadnak, te nem is tudnál már tovább vetkőzni, de azért, majd mikor egy kicsit elmúlnak a fájások, még megkérdezheted, hogy szerelmes volt-e, mire azt feleli majd, hogy igen, és ha nem fáj eléggé, még megkérdezheted azt is, te végülis akkor mit keresel most itt, de ez legyen az utolsó kérdésed, milyen lehet győztesnek lenni, ez fog eszedbe jutni, majd rögtön aztán életed második legszomorúbb napja, annak a másik történetnek a legeleje, amiben a Férfi összejött a nővel, akivé válni akarsz, és neked negyven fokos lett a lázad, a lázcsillapítón a kockázatokat és mellékhatásokat negyvenöt percig olvastad, de szinte fel se fogtad, hogy beszélje meg kezelőorvosával, ha szoptat, vagy tervezi, hogy szoptatni fog, mi az egyáltalán, hogy tervezi, és lehet, hogy te sem hitted el, hogy a te történetednek ilyen könnyen vége lehet, de azért beírtad a keresőbe azt a kérdést, amire már az első találat az volt, hogy a legrosszabb esetben is csak kihányod, mert így van ez kitalálva, hogy kihányod, de te nem hittél nekik, mert attól a naptól kezdve nem érdekeltek mások történetei, és nem érdekelt az sem, hogy kegyetlenebb vagy, mint az a Másik Nő, akivé akkor még válni akartál, bűntudatkeltő sms-eket fogalmaztál fejben, amiket még elküldhettél volna, mielőtt lelassul a szívverésed, de végül igaza lett mindenkinek, nem küldtél sms-eket, csak kihánytál mindent, és hányingered van most is, mert állítólag így működik az emlékezet, és a nők amúgy is mindig csak hánynak, nincs ebben semmi rendellenes, nyugodtan előveheted hát a szőlőcukrot, és persze, hogy elő is veszed, mert most már eszedbe sem jutna más opció, elég csak egyszer rájönni, hogy szerelmi bánatban meghalni nagyon kínos, megtanultad ezt már, és még emlékszel arra is, hogy a hányás után másnap annyival jobban lettél, hogy nem érdekelt az sem, érzelmileg ki vagy szolgáltatva egy algoritmusnak, ami eléd rakta a videót, amiben azt mondják, a legerősebb manifesztáció az, amikor orgazmus közben mondod ki háromszor, mit szeretnél, ,,O method”, így hívják, és ezt tényleg nem szabad mindenféle hülyeségre elpazarolni, csak arra, amire a legjobban vágysz, mert ez a legerősebb rezgés, és te onnantól kezdve három hónapig nem tudtál úgy önkielégíteni, hogy ne gondolj a végén arra, hogy a Férfi szakított a Másik Nővel, mert így kell ezt mondani, múlt időben, mintha már megtörtént volna, de az már nem jutott eszedbe, hogy egyszer tényleg itt fogsz feküdni, amikor már tényleg múlt idő lesz, és hogy amikor megölel, érezni fogod, hogy ez már nem az a Férfi, és ennek a Másik Férfinak egész éjszaka nem lesz erekciója, és te sem érzel iránta semennyi vágyat, csak bűntudatot, tessék, ezt jól összemaszturbáltad magadnak, akkor örüljél, te pszichopata kurva, mert ez vagy, de a Férfi most épp összekever titeket, és a Másik Nőt hívja így, amire te nem mondhatsz semmit, te azt a nőt csak a születési nevén hívhatod, és ha valahogyan ki akarsz lépni ebből a történetből, ami innen bentről mégsem annyira tetszik, mint amennyire a hideg parkettán fekve képzelted hónapokig, nyugodtan eszedbe juthat anyád mondása, hogy ő egyébként nagyon szeret szülni, szívesen szülne néhány havonta, ha nem járna vele gyerek, és amikor ezt mondja, mindig nevetni szokott, mert ez félig azért vicc, de azt, hogy biztosan nem tudna fiút szülni, komolyabban gondolta, mint bármit, amit valaha mondott, és igaza lett, állítólag így működnek az anyai ösztönök, akkor miért ne tudhatnád te is, hogy soha nem fogod más gyerekét megszülni, magadhoz szorítod hát a fejét, érzed rajta a Másik Nő samponjának illatát, és pontosan tudod, hiába megpróbálni is, nem fogsz tudni elaludni reggelig sem, mert mások történeteiben, amiket nem hallgattál végig, mindenkinek, mindig igaza volt.
Megjelent: Szófa
Kaleidoszkóp 