Molnár Krisztina Rita
Lecke
Anya, még egy kicsit
hadd legyek madár,
anya, kalitkába
még egy kicsit ne zárj.
Anya, a lecke ráér,
még annyi dolgom akadt,
még le kell győznöm a sárkányt,
lapul a szekrény alatt.
Téged akar megenni,
nem láttad a kardomat?
Pedig kikészítettem,
épp a sárkány miatt.
Minden éjjel eljön,
de anya, te ne félj,
én megvívok vele,
és levágom fejét.
Jól van, anya, értem,
hogy íráslecke van,
de Zsuzsa néni tudja,
hogy a sárkány fontosabb.
Rásó Attila felolvasásában:
ESTI SZŐNYEG ALATT
Az alkony szürke egén
repül egy nagy szőnyeg.
Szürkéskék a szőnyeg is.
Lehet, hogy eső lesz?
Olyan szép komótosan
közeleg lebegve,
ahogy puha fátyolban
lépeget az este.
Kicsit remeg, vékonyka,
van is, nincs is szőnyeg,
mint fátyol a rózsámon,
amit egy pók szőtt meg.
(Mondhatod, hogy pókháló,
de a háló csapda,
s ki csal csapdába rózsát
direkt, készakarva?)
Most már egész közel jár,
kertünket belepte,
és zenél is, döngicsél,
mintha… énekelne.
Azt hiszem, ez nem eső…
Repülő zenészek
ülnek fönn a szőnyegen,
halkan ők zenélnek.
Ó, már látom! Nem függöny,
nem fátyol, nem szőnyeg!
Ne félj, nem csíp csak dünnyög:
…ezer dalos szúnyog!
Rásó Attila felolvasásában:
Kaleidoszkóp 