Kaleidoszkóp

Néhány héttel később lett egy új matchem Tinderen. Ági huszonnyolc éves volt, és egy vidéki város állatorvosi rendelőjében volt asszisztens. Szép, érzéki szája volt, és a szemei is szépek voltak. Pár napig írogattunk egymásnak, és egész érdekes történeteket mesélt a munkájáról. Műtött már papagájt, lovat és teknőst is. Sok állat meg is harapta A karja folyton tiszta seb volt, mert ő fogta le a kutyákat és a macskákat is, ha probléma volt velük. A beszélgetés elég egyoldalú volt, mert Ági semmit nem kérdezett tőlem. Ez nem zavart, mert néhány nap után elkezdett képeket küldeni magáról. Lefényképezte a lábát a fürdőkádban, a hasát, a nyitott ajkait. Tetszett, amit láttam. Ági nagyon vékony volt, de formás. A térde tetszett a legjobban, külön kértem, hogy küldjön róla képeket.

Aztán egyszer csak írt, hogy a hétvégén meglátogatna. Kitakarítottam a lakást, vettem sört és bort, és beraktam valami zenét a laptopomról. A Bizont bekészítettem a fürdőszobai a polcra, a fogkrém alá. Aztán ittam egy vodkát, hogy megnyugodjak. Leültem az ágy szélére, és vártam.

Csöngettek, odamentem az ajtóhoz és kinyitottam. Ági élőben még jobban nézett ki, mint a képeken. Egy feszes farmernadrágot vett fel, ami nagyon jól mutatott a lábán. Rögtön levette a vastag szövetpulóvert, ami alatt egy egészen apró topot viselt csak. Bejött a szobába, és szétnézett a lakásban.

– De ronda ez a szoba – mondta.

Megkérdeztem, hogy mit kér inni. Elővett a táskájából egy üveg bort, és az asztalra tette.

– Én csak minőségi borokat iszom, úgyhogy inkább hoztam magamnak.

Keresgéltem a konyhaszekrényben, végül találtam egy dugóhúzót. A vége eléggé el volt kopva, alig bírtam beleerőltetni a dugóba. A feléig tudtam csak kihúzni. Aztán rángatni kezdtem. Végül valahogy kijött a dugó, és töltöttem egy pohár bort neki és magamnak is. Sajnos csak vizespoharaim voltak.

– Kicsit igénytelen ez így. Na, mindegy – mondta Ági.

Aztán beszélni kezdett. Mindig lenyűgöztek azok az emberek, akik hosszú távú sportokat űztek. Például gigamaratonokat futottak, vagy átúsztak egy tengert, vagy elbicikliztek Szlovéniából Brazíliába. Ági sportja a beszéd volt. Kitartó volt és megállíthatatlan. Eszméletlen szívóssággal formálta a szavakat, szinte levegőt sem vett közöttük. Észrevettem, hogy nem rám néz, hanem egy pontra a fejem fölött úgy öt centivel. A történetek főként arról szóltak, hogy Ágit folyamatosan férfiak hadserege rohamozta. Szerelmes volt belé egy Zenész, aki minden este felhívta Ágit telefonon, és órákig beszélgettek. A Zenészt én is ismertem, Bálint egyik régi barátja volt. Ági szerint gyakran telefonszexeltek is.

– Ha csak a hangomat meghallja, már feláll a farka – mondta Ági, és álmodozva elnézett a fejem fölött.

Ittam egy korty bort. Tényleg nem volt rossz, bár én vörösbort csak kajához ittam, mert nagyon felcsapta a gyomorsavamat, amitől mindig felpuffadtam. Éreztem, hogy a beleimben gyűlni kezd a metán. Ági most váltott: a volt barátjáról kezdett mesélni, aki fotós volt. Mindenféle különleges helyeken fotózott: gleccsereken, hegyeken, sivatagokban meg lakatlan szigeteken. De a fő múzsája Ági volt. A fotós rengeteg meztelen képet készített róla, amiket huszonhét országban állítottak ki.

– Azt mondta, hogy olyan kecses a testem, mint a Grand Canyon vonalai.

Felálltam, bementem a fürdőszobába. Megnyitottam a csapot, és próbáltam olyan halkan fingani, ahogy csak tudtam. Az elején sikerült, de a vége olyan lett, mint amikor belefújnak egy rozsdás trombitába. Egy kicsit még engedtem a vizet, aztán visszamentem a szobába. Ági álmodozva nézte ugyanazt a pontot a falon, és mosolygott. Aztán hirtelen rám nézett. Aznap este először.

– Megnéztem a filmedet tegnap – mondta.

– És hogy tetszett?

– Soha életemben nem láttam ilyen szar filmet.

Aztán nevetett egyet. Aznap este először.

– Amúgy én is szoktam írogatni – mondta.

Rövid történet következett egy Híres Íróról, aki szintén szerelmes volt Ágiba.

– Tudod, jó érzés volt, hogy olyan tehetségesnek tart. Szerinte írnom kéne, minél többet. Csak nem tudom eldönteni, hogy regényt írjak, vagy maradjak a verseknél.

Megittam az utolsó korty boromat, aztán felálltam, odaléptem Ágihoz, és megcsókoltam. Visszacsókolt, és egyből megfogta a farkamat is. Kicsit féltem, hogy kicsinek fogja találni, de csendben maradt. Ezen meglepődtem. Smároltunk egy darabig.

– Pisilek és jövök – mondta aztán.

Ahogy becsukta a fürdőszoba ajtaját, kivettem a pénztárcámból a tartalék Bizont. Betoltam a felét, a másik felét belecsorgattam a mosogatóba, engedtem rá egy kis vizet, aztán ittam egy-két kortyot. Kinyílt a fürdőszoba ajtaja, és Ági jött ki rajta. Nem volt rajta ruha, csak egy body. Elég jól nézett ki. Végigfeküdt az ágyon, és a plafont nézte.

– Ez volt a barátom kedvenc bodyja – mondta.

Odamentem hozzá, fölé hajoltam és megcsókoltam. Most is úgy csókolt vissza, mintha az élete múlna rajta. Lefejtettem róla a bodyt, és bedugtam a fejemet a combjai közé. A csiklóján kezdtem dolgozni, óvatosan és finoman.

– Hát, biztos nem tudsz úgy kinyalni, mint ő – hallottam a fejem fölül.

Tovább dolgoztam. A csiklója teljesen megtelt vérrel: hatalmas volt. Ági nyögdécselni kezdett.

– A volt barátom mindig bedugta az ujját is – lihegte Ági.

Csak az döfködi az ujját egy pinába, akinek a nyelve parafából van. Körözni kezdtem Ági csiklója körül, egyre gyorsabban. Remegni kezdett a combja.

– Most éppen Indiában van, és a Dalai Lámát fotózza – mondta Ági, majd egy hatalmasat sikoltott.

A combjaival még pár másodpercig a fejemet szorította, alig kaptam levegőt. Aztán végre elengedett. Kihúztam a fejemet, levettem a pólómat, a nadrágomat és az alsógatyámat. Ági végignézett a testemen. Aztán a kezeivel benyúlt a combjai alá, és felhúzta a lábait egészen a nyakáig. Fölé tenyereltem, és egy perc múlva már benne is voltam. Nagyon furcsa érzés volt. Tudtam, hogy benne vagyok. Mégis alig éreztem valamit. Hihetetlenül tág volt. Mintha egy fakarddal hadonásztam volna a Hortobágyon. Ági átkulcsolta a nyakamat, és a fülembe suttogott.

– És minden vasárnap reggel együtt olvastuk a verseimet.

Izzadtam, és a szívem egyre gyorsabban vert. Lehet, hogy megromlott a Bizon. Féltem, hogy szívrohamot kapok. Próbáltam valami szexi dologra gondolni. Elképzeltem, hogy Maja fekszik alattam, és most szeretkezünk először. Éreztem, hogy közel vagyok. Aztán eltelt megint pár perc. Végül lefordultam Ágiról. Ránéztem: mosolyogva bámulta a plafont. Aztán hirtelen felült, és rám nézett.

– Csodálatosan tudok szopni – mondta.

Elém térdelt, és megfogta a kezével a farkamat. Aztán a bőrt tövig lehúzta. Egy pillanatra elment a látásom, annyira fájt.

Kinyitottam a szemem. Ági még lejjebb húzta a bőrt a húson, mintha ketté akarna szakítani egy nejlonszatyrot. Aztán kidugta a nyelvét, és böködni kezdte vele a farkam végét. Égő érzés hasított az ágyékomba. A szemem előtt fehér fények villogtak.

Szerencsém volt, nem ájultam el. Felültem, megfogtam Ági fejét, és lehúztam a farkamról.

– Bocs, csak annyira szexi vagy, hogy nem akarok még elélvezni – mondtam.

– Igen, a barátom is mindig azt akarta, hogy minél tovább tartson.

Ági egy gyors mozdulattal fölöttem termett, és rám ült. Mozogni kezdett. Pontosabban nem mozogni, hanem örvényleni. A karját a feje körül lóbálta, a fejét hátraszegte. Az ágyékát egyre magasabbra emelte, majd jól odacsapta az enyémhez. Rettegtem, hogy eltöri a farkam, de nem mertem szólni. Meg nem is volt értelme. Valószínűleg nem hallotta volna meg. Aztán egyszer csak felsikoltott, még egyszer fellendítette a karjait, aztán leszállt rólam.

– Felolvasom néhány versemet. Szerintem zseniálisak – mondta, majd kimászott az ágyból, és kotorászni kezdett a táskájában.

Ági leült a székbe, és olvasni kezdte a verseit. Behunytam a szememet. Arra gondoltam, hogy a csillagászok és a geológusok számításai alapján nagyjából hetvenmillió évente történik egy Nagy Kihalás. Ilyenkor vagy a Föld pályája billen meg, vagy pedig egy meteor csapódik a bolygóba. A földi élet kilencven százaléka kipusztul, és szinte minden elölről kezdődik. A meteorok után évezredeken keresztül tart a nukleáris tél. A levegő megtelik mérgező anyagokkal, az eget beborítja a törmelék, a nap sugarai nem érik el a felszínt. Kihűlnek a tengerek, kiszáradnak az erdők.

Amerre csak néztem, sötétséget és pusztulást láttam. Minden halott volt. A tölgyfa elszáradt és megfagyott. Egyetlen ágán a mókus ült. Kis teste porszáraz volt. Gyönge karjaival az ágba kapaszkodott. De mintha még mozgott volna. Aztán az ág leszakadt, és a mélybe hullott. Éreztem, ahogy az arcomon folynak lefelé a könnyek. Valahonnan távolról Ági hangja szólt. Ott ült a fa alatt, és nagyon hangosan verseket olvasott. Hirtelen felriadtam. Megtöröltem az arcomat.

– Igen, mások is el szokták sírni magukat rajta. Nagyon erős sorok – mondta Ági.

Aztán elrakta a telefonját és öltözni kezdett. Felültem az ágyon. Ági felvette a nadrágját és a topját.

– Figyelj, tudom, hogy most szerelmes vagy. De nekem ez csak ennyi volt. Bocsi – mondta.

Bólintottam. Ági az ajtóhoz lépett, aztán kiment rajta. Hallottam, ahogy lefelé megy a lépcsőn. Felálltam, az ablakhoz léptem. A fa még megvolt. Az égen világított a Hold. Néhány madár hangját hallottam. Egy robogó ment el a ház előtt. Még éltünk. Mi voltunk a túlélők.

---

Megjelent: Horváth András Dezső: Legjobban a nőktől féltem, Leányvállalat, Budapest, 2023, 312 old.

Hasonló művek: