Kaleidoszkóp

Fekete Bálint a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szerezte Festőművész diplomáját, jelenleg Képzőművész-tanári mesterszakos hallgató. Munkássága mélyen átszövi a spirituális és filozófiai gondolatokkal, különösen a buddhizmus, azon belül is a ZEN irányzat hatásai érződnek alkotásaiban. Az élet és a világ megértésére tett belső utazása során alakította ki egyedi képi világát, amelyben a meditáció, az önreflexió és a keresés egyaránt kulcsszerepet kapnak.

Alkotásaiban a spiritualitás és a személyes tapasztalatok szimbólumokban kifejezést nyernek, mint például a szem, a látás és az új perspektívák szimbóluma, míg a kör a ciklikusság, a tökéletesség és az isteni harmónia jelképe. Fekete Bálint számára az alkotás nem csupán technikai kérdés, hanem egy belső, meditatív állapot, amelyben a művész a jelenben van és folyamatosan új válaszokat és perspektívákat talál.

Hogyan befolyásolják a keleti vallások, mint például a buddhizmus, vagy akár a hinduizmus az alkotásaidat?

A kettő közül főleg a buddhizmus az, amelyhez közel kerültem. Annak is főleg a ZEN buddhizmus irányzatához. Sok előadást hallgattam a magyar képviselőiktől, akik a Zen Fény templom néven működnek idehaza. A Hinduizmussal pedig a Krisna-tudatot vallókon keresztül találkoztam. Pécsen sokat vendégeskedtem a helyi Védanta klubban és beszélgettem velük. Ahogy már említettem főleg ezek a ZEN előadások voltak, amik mély hatást gyakorolt rám. Hogy hogyan is tekintek a körülöttem lévőre, másokra vagy magamra. Megalapozott egyfajta filozófiát amire építkeztem később. Ugye ezek főleg visszatérő szimbólumokban mutatkozik meg, mint például a meditáló alak, különböző kézjelek, vagy. Viszont nem mondanám, hogy ezek magát a keleti vallásokat jelenítik meg. Sokkal jobban azt érzem, hogy ezek tulajdonképpen a spiritualitás megélését szimbolizálják bennem. Mivel ilyen behatások értek, valahol érthető, hogy ezt használom fel, mint gondolatiság megjelenítése a képben. Hisz egy ilyen formájával találkoztam a spiritualitásnak.

Számodra vannak olyan e szimbólumok, vagy tanítások, amelyek téged inspirálnak a leginkább?

Ami sokszor előforduló szimbólum a kialakított témáimban: a szem, a kör, szakrális jellegű épületek vagy akár a csillagok. Ezek már évek óta folyamatosan kísérnek. A szem a látás szimbóluma. Akár szellemi értelemben, de jelenthet ébredést is a kinyíló szem. Valaminek a meglátását az észlelést, az új perspektívába helyezkedés. A kör egy általános jelkép. A teljeség, a ciklikusság, a tökéletesség szimbóluma. Szerintem én is ebben az értelmezésben használom, mint előttem sokan mások. Az épületek, úgy érzem, engem szimbolizálnak, vagyis az egyént. A kupola is sokszor megjelenik ezeken az struktúrákon, ami az égboltot hivatott szimbolizálni, így a belső tér az egész világnak egy kicsinyített mása. Ebben a kontextusban, az épület az ’én’-t szimbolizálja, ezért a belső tér az egyén belülről felépített világa, az által érzékelt, befogadott valóságból épül föl.

Persze azért is szakrális jellegűek ezek az épületek, mert a templom mindig a hitvilágon keresztül leszűrt valóság esszenciáját mutatja meg. És megpróbál megfogalmazni valamit az ’egyénen túl’-ból. Tanítás, ami inspirál talán Wittgenstein gondolata: „Nyelvem határai, világom határai.” Ebben azt hiszem tisztán kifejeződik az a gondolat, hogy nincs hozzáférésem a valódi világhoz. Az, amit látok és felfogok az csak egy kicsi szelete az nagy egésznek. A beérkező információk alapján én leképzek egy értelmezést a körülöttem lévőről, de az még mindig csak az én leképezésem. Ettől még nem lesz teljes a kép. Csak az én nézőpontom. Ez pedig frusztrál engem. Az, hogy lényemből fakadóan, amit látok az csak a Májá fátyla, az illúzió. Ez a gondolat adta az inspirációt a képeim témáihoz és azok megfogalmazásához.

Milyen jelentősége van a meditációnak, illetve a spiritualitásnak a művészetedben? Hogyan segítenek ezek?

A spirituális / filozófiai nézeteim szerves részét teszik ki az alkotásaimnak. Nálam ez akkor kezdődött, amikor megértettem, hogy az, amit felfogok a világból az nem abszolút. Az csak egy töredéke hiszen csupán két szempárral nézek mindenre. Mikor ez tudatosult bennem, lassan rájöttem, hogy szorongást is kivált belőlem ezért próbáltam valami stabil pontot találni. Ez a keresés visszaköszön az alkotásaimban is. A meditációra pedig úgy tekintek, mint egy olyan folyamatra, amit végezhetek akár festés közben is. Aminek a lényege az, hogy az itt és most-ban legyél. De lehet a meditáció egy állandó elmélkedés is. Akár miközben mész bevásárolni, vagy utazol a buszon. Talán érződik, hogy nem igazán tudom vagy akarom szétválasztani az alkotói folyamatokat és ezeket a belső kereséseket. Ha ezekben a gondolatokban elmélyedek az meglátszik a képeken is. A spiritualitás és a hitvilágom elsősorban rám van hatással a képeimbe csak átszivárog az a változás, ami bennem lezajlik.

Van e számodra olyan tanítás, akár egy bölcs gondolat (mottó), amelyet kifejezetten az életed egyik alapkövét jelenti?

Amit talán egy tömör alapnak tudok nevezni az egyrészt, amit a ZEN előadások tanítottak: Aki éhes annak adj enni, aki szomjas annak adj inni. Aminek a lényege, hogy figyelj oda a másikra. Segítsd úgy ahogy azt kell. Másrészt ami valamiért nagyon erősen hatott rám, az egy interjú részlete. A Hatlépés nevű YouTube-csatorna készítette az „Interjú a nagyszüleimmel” címen egy kilenc részes videó sorozatot. A kilencedikben hangzik el, hogy: „Tisztelni, szeretni, egymást megérteni. Semmi több, ezen alapul minden…” pontosan nem tudjuk meg mi volt a kérdés amire ez a válasz érkezett a nagymamától. De én valami nagyon értékeset éreztem ebben a mondatban. Az idősek bölcsessége, ami tiszta, őszinte és tapasztalat alapú. Ezt a mondatot fontosnak tartom. Mert van benne valami egyértelmű arról hogyan is kell viszonyulni a szeretteinkhez.

Mi ihlette a Nagy Obszervatórium című komplex, de emellett igazán kozmikus témájú képedet?

Az eddigi munkáim. Mivel ez volt a diplomamunkám azt éreztem, hogy a legjobb az lenne, ha valami olyasmit készítenék, ami összefoglalója annak, amivel az elmúlt öt évben foglalkoztam. Az obszervatórium egy számomra frissebb szimbólum, de a szakrális tér már évek óta foglalkoztat, mint téma. Az öt év alatt egy fajta magánmitológia építésében találtam meg azt, ami előre vitt a festészetemben. Sok-sok lehetőséget adott a koncepció körbejárására.

Ehhez az alkotásodhoz van-e bizonyos párhuzam az ábrázolt rend és a filozófiai (transzcendens) rendszerek közt?

Maga az épület a Bábel tornya és Los Angeles-ben található Griffith Obszervatórium egymásba olvadása. A kép elrendezése centrális és szimmetrikus széltében és hosszában is. A kép közepén találhatóak a kapuk, amik az épület mélyébe visznek. A Tanak története szerint Bábel városában az emberek elbízták magukat az új technológia, a tégla miatt és elhatározták, hogy felépítenek egy utat az Istenhez / istenekhez, és ezzel egyenlővé váljanak velük. Ez végül káoszhoz vezetett. Az obszervatórium egy megnyitott kupolaként is értelmezhető. Egyúttal kifejezi a vágyat, hogy szeretnék kitekinteni az általam kreált világon kívülre, amit ’odakint’-nek nevezek. Minél tágabban és részletesebben próbálom látni azt, ami körül vesz. Hátha jobban megértem, tisztábban látom majd mi az, amit én kreálok és mi az, ami tényleg valós. Ezekből látszik, hogy a kép valahol egy vágy megfogalmazása, és a beletörődés abba, hogy sosem fog megtörténni a teljes megértés. A tudatos felfogás / megértés determináltan kudarcra van ítélve. De attól, hogy valamit nem értek, az nem jelenti azt, hogy nem vagyok a része. A tudatom nem tud belépni a teljeségbe, de attól még abban élek. Ez a teljeség pedig nem tudható, de tapasztalható.

Munkáidon gyakran megjelennek egyes motívumok, amelyek a te világképed egyik fontos mozzanatai. A közeljövőben lesznek hasonló tematikájú alkotások?

Az igazság az, hogy úgy érzem, vannak dolgok, amikbe nincsen beleszólásom. Ilyen például a téma, amiről a képeim valójában szólnak. Voltak időszakok, ahol megpróbáltam mással foglalkozni, hogy aztán kiderüljön, hogy a kép mélyén még mindig ugyanazok a kérdések vannak-e feltéve. De azt hiszem ez így van rendjén. A kérdés, mint valami mantra, egyszerűen ismétlődik és ismétlődik. Aztán ebben a körkörös mozgásban, formálódik és új paradigmák születnek. És ezekre a kérdésekre nincsen válasz. Akár azok a kérdések, hogy: Mi van túl Májá fátylán, túl a szubjektumon? Mit látok, ha belenézek a távcsőbe, és kinézek a templom falain kívülre? Mi van odakint? És nem tudod megnézni mert TE magad vagy a templom. És érzed, hogy egy karnyújtásnyira voltál mindig is a választól, de örökre rejtve marad. Az egyetlen lehetőség, hogy feltesszük ezeket a kéréseket újra és újra, aztán újra és újra…

Szóval nem tudom mi lesz a következő lépés, de a formán túl, a kép mélyében úgy is ezt találom majd. Akármit is szeretnék.

Fekete Bálint instagram oldala:
https://www.instagram.com/fekete.balint777/?__d=1

---

---

Géczi Lajos Kaposváron tanult a Zichy Mihály Iparművészeti Szakgimnáziumban, ahol OKJ Dekoratőr szakon végzett, majd a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szerezte a Festőművész mesterdiplomát. A diploma megszerzésével jelentkezett Képzőművész-tanári szakra szintúgy a Művészeti Karon.

---

Hasonló művek: