Kaleidoszkóp

Lezárja szemét a város,
álmát csillagokra írja.
Gyermekként dől párnájához.
Aludj el szépen, Attila.

Kinyújtja csikorgó testét
a gyártelep. A falfirka
betűin lefolyt a festék.
Aludj el szépen, Attila.

Ásít éjbe takarózva
a játszótér. Csüng a hinta.
Görbén hunyorog a pózna.
Aludj el szépen, Attila.

Álmában méh a lódarázs,
virág szirmán ő az illat.
erdők mélyén a susogás.
Aludj el szépen, Attila.

Nem dong kert drótjában áram.
Paplanként szuszog a birka-
nyáj, rüh sem motoz gyapjában.
Aludj el szépen, Attila.

Elalszik a vár, a bástyák,
alszik rab, őr, szolga, bíra,
szökőkútban a kívánság.
Aludj el szépen, Attila.

Női lábon futó szemét
is lehunyja a harisnya.
Horkant az úr és a cseléd.
Aludj el szépen, Attila.

Pszichiátered is horkol,
nyálcsíkot húz fáradt ajka.
Párnáját áztatja téboly.
Aludj el szépen, Attila.

Álmában az öregasszony
anyja ölébe ül vissza,
hogy még egyszer elringhasson.
Aludj el szépen, Attila. 

Napnak álmodja a lámpa
magát, tűzvésznek a szikra,
s harcmezőnek a sakktábla.
Aludj el szépen, Attila.

Tengert álmodik a csapvíz,
madárt az üres kalitka,
ezüstöt a kopott hajdísz.
Aludj el szépen, Attila.

Fonja hajóroncsok, cápák, 
halak, ráják közt a rozsda
halott tengerészek álmát.
Aludj el szépen, Attila.

A vers is mély álmot érlel,
lábát nyújtja a papírra.
Ölelkezik keresztrímmel.
Aludj el szépen, Attila.

Nem szövődik fondor ármány,
igazak álmát alussza
a szó is hazugok száján.
Aludj el szépen, Attila.

Megszelídül a haragod,
és bújós lesz, mint a macska,
halkan dorombol, ha hagyod.
Aludj el szépen, Attila.

A bűntudat elbóbiskol,
alszik csalóban a titka,
gyilkos kezében a pisztoly.
Aludj el szépen, Attila.

Lehunyja két szemét a gyász,
karma enyhül, nem hasít ma
már szívedbe, csitul a láz.
Aludj el szépen, Attila.

S magány, kinek tépi testét,
álmában a törvény tiltja,
hogy ki szeret, ne szeressék.
Aludj el, szépen, Attila.

Holtak sem kísértenek ma,
csöndes a sírkert, a kripta.
Rádől a sírkő a hantra.
Aludj el szépen, Attila.

A halál is megül veszteg.
nem bomlik tovább a hulla,
testében a nyű se reszket.
Aludj el szépen, Attila.

Kór, betegség sem ráz tovább,
húsodra nem szűk az irha.
Elpihen tüdőben a rák.
Aludj el szépen, Attila.

Éhséged és szorongásod
gyomrod tovább nem szorítja.
Megnyílnak benned a rácsok.
Aludj el szépen, Attila.

Aludj, légy rettenthetetlen,
álmod szörny nem háborítja:
mélyen alszik szekrényedben.
Aludj el szépen, Attila.

Költő leszel, utca, szobor,
mindig makacs, mindig tiszta.
Szerelmet és halált hozol.
Aludj el szépen, Attila.

---