Prizma/XXXIX.

Rásó Attila
A nő

Fotó: a Szerző Facebook oldaláról

Cseppkőbarlang.
Szénsavmentes PET-palack
földdel, búzavirággal.
Kivételes klisé.
Hideg takaró, mi melegít.
Mosoly, olyan.
Fáradt, eleven
létolaj.
Szemmel kérdező-
válaszoló szorongás.
Mag nélküli szőlő.
Szőlő nélküli mag.
Miegymás.


Andante

tollpihék hintik be
a hegedűszó megnyugtató
hosszan kitartott hangokból
álló etűdjeit
szépen lassan libbenek rájuk
a terjedelem időtartamának
rejtett időtlenségére
lepkeszínű madarakká áll
össze dallam és toll
darabbá
zongorabillentyűkön araszolnak
el a kellemetlen emlékek
lágyat koppannak alattuk az
andalító fakalapácsok
a búcsú útvonala:
d f d f d f d f d f d f d f


Ősz

Emlékezhetnek
a fák leveleikre?
Hullatnak könnyet?