Kaleidoszkóp

Poór Dorottya Budapesten élő kortárs festőművész. Művészete a létezés és a nemlétezés közötti határvonalat kutatja, ahol a figurák gyakran elvont, fiktív alakokká válnak. Munkáiban a csukott szemek, hiányos testek és élethű részletek játékával fejezi ki az átmenetet az élő és mesterséges világ között. Művészetében fontos szerepet kap a feminista perspektíva, és tudatosan foglalkozik a női ábrázolás történeti és társadalmi kérdéseivel.

A tematikád a női portréfestészet. Ahogy megfigyeltem a munkáidon, szinte meditatív állapotban jelennek meg. Ez tudatos koncepció a te részedről, vagy a női szépség fogalmát akarod kifejezni?

Valójában az, hogy nők vannak a képen egyszerű kényszerből ered, mert nincs más modell magamon kívül, vagyis egyelőre nem kerestem más modellt. Ha férfi lennék, akkor csupa férfi szereplők lennének a festményeimen. A legegyszerűbb magamat használni modellnek, így nem kell senkit sem terhelnem azzal, hogy megkérem, hadd fotózzam le, vagy azon aggódni, hogy vajon hozzájárul-e az illető, hogy lefessem. Tehát annak, hogy magamat festem ilyen egyszerű, praktikus oka van. Egyébként általában törekszem rá, hogy megváltoztassam a festés során az arányokat és részleteket (főleg az egészalakos képeimnél ez nagyon fontos), azért hogy ne engem ábrázoljon a kép, hanem inkább egy fiktív alakot. A képeim szereplői tehát nem konkrét személyek, hanem képzeletbeli alakok. A csukott szemmel azt szeretném kifejezni, hogy ezek a figurák átmenetet képeznek az élő és élettelen (vagy mesterséges) között. Egyfajta határállapotban vannak. Több munkám során visszatérő dolog nálam a határ témája valamilyen módon régóta. És szerintem ennek van aktualitása a mai világban. Például nagyon meghatározó ma az online lét, ami szintén egyfajta határállapot: mert a semminél sokkal több, viszont a valódi létezéstől (személyes találkozásoktól és élményektől) pedig sokkal kevesebb, szóval valahogy a létezés és nemlétezés közötti határvidék az online tér. Ezenkívül egyre több mesterséges dolog vesz minket körül, például egyre kevesebb az érintetlen természeti táj, ahol nincs nyoma emberi beavatkozásnak. A klímaváltozás és a mesterséges intelligencia térhódítása is egyfajta határhelyzetet teremt, hiszen valami olyan változásnak vagyunk a határán, aminek nem tudhatjuk a pontos kimenetelét.

Egyébként ezt a létezés és nemlétezés közötti határállapotot nem csak a csukott szemekkel próbálom kifejezni: a képeim szereplői gyakran hiányosak, például csak fejek nyak és test nélkül, vagy ha van nyakuk, akkor inkább egy büsztre, szoborra emlékeztetnek. Emellett bizonyos részleteket gyakran nagyon élethűen festek meg, mert szeretek játszani ezzel az ambivalenciával a képeimben, ez a része egy tudatos koncepció.(A csukott szemekre visszatérve még: néhány csukott szemű alaknak volt nyitott szeme, szóval eredetileg festettem nekik nyitott szemet, de a képből kinéző tekintetet túl soknak éreztem, ezért lefestettem csukott szemre. )

Mindezek mellett a nőt ábrázoló portré, azon belül is a csukott szemű számos művészettörtêneti példát előhív , de ezeken csak utólag kezdtem el gondolkozni: szóval a képek festésénél nem ezek voltak rám hatással, nem ezek voltak a mozgatórugók. Nagyon beszédes az, hogy visszatekintve a múltba a művészettörténet kanonizált művészei (akik főleg férfiak) hogyan ábrázolták a nőket. Miért gyakori a meztelen nőalak ábrázolás, azon belül is alvó nőalak ábrázolás. Tehát a nő tárgyiasítva, passzív lényként jelent meg nagyon sokáig a művészet témájaként (míg a meztelen férfialak gyakran inkább heroikus alakként, valami jelentős, aktív tevékenység közben volt ábrázolva). Ha a képeim kapcsán erről is lehet beszélgetni, gondolkodni, annak örülök, mert szerintem ezek fontos kérdések. Szeretem és nagyon fontosnak tartom egyébként a feminista művészetet is.

A női portréid modern és klasszikus jegyeket hordoznak. Mely művészek vagy korszakok hatottak rád a leginkább?

Igen, ez igaz, de ez például nem volt tudatos koncepció. A szakmámból kifolyólag igyekszem naprakész lenni, és követni a kortárs képzőművészetet, ezért rengeteg kortárs festménnyel találkozom. Emellett az egyetemi évek alatt (és azután is) ránk rakódott művészettörténeti tudás szintén hat a munkáinkra. Tehát a kérdésnél maradva, az hogy a képeim modern és klasszikus jegyeket hordoznak, az nálam például teljesen intuitív módon alakult.

A női arcok ábrázolásában gyakran látunk csukott szemeket és nyugodt arckifejezéseket. Miért választottad ezt a megközelítést?

A képeimen látható nyugodt arckifejezésű, gyakran csukott szemű alakok, melyek kicsit szoborszerűek, átmenetet képeznek az élő és élettelen között. A festményeim szereplőit próbálom úgy ábrázolni, hogy egy kicsit idealizált ,kicsit idegenszerű, kicsit tárgyszerű alak jelenjen meg végül, ami emellett nagyon élethű bizonyos részleteiben, és ez az ambivalens végeredmény okozzon egy kicsit frusztráló, zavaros összhatást, mint a mai világunk, ahol például uralkodik az online létezés ( a valódi face to face társas kapcsolatok rovására) a manipulált/idealizált profilképek stb. Amit még kiemelnék, mert szintén tudatos koncepció, hogy a figuráim egyedül vannak, magányosak, de ezt az állapotot rezignált, nyugodt arckifejezéssel viselik, mint akiknek ez a természetes. A színekkel a csendet próbáltam kifejezni: sok földközeli színt használok, és egy képen belül kevés színt. Ezzel a visszafogott palettával próbálok lázadni a világ zaja ellen. Azonkívül fontos volt, hogy többé-kevésbé természetes színeket használjak az arcon/fejen, a háttér pedig egy homogén, neutrális tér legyen, ahol ezek az figurák/alaktöredékek megjelennek.

Mit szeretnél ezzel átadni az alkotásaiddal a közönségnek?

Olyan képeket szeretnék festeni, amikkel sikerül elérnem a befelé figyelést, elmélyülést, lelassulást legalább arra az időre, amíg az ember a képet nézi. Ezért választok visszafogott színeket, viszonylag kis méretű vásznakat, amikhez közel kell menni, amik nem egy azonnali, erős, instant, könnyen emészthető élményt adnak. Nem tudom, hogy ez mennyire sikerült, de valami ilyesmit próbálok. Szerintem ebben a pörgős, rohanó világunkban fontos, hogy az ember lelassuljon időnként és tudatosan próbáljon kapcsolódni az érzéseihez (vagy lelkéhez) azért, hogy ne égjen ki. Ehhez a legjobb nekem a zene a művészetek közül. De én nem vagyok zeneszerző, úgyhogy a festményekkel próbálok valami hasonlót elérni. Egyszer hallottam egy nagyon szép mondást, amit igaznak vélek, hogy minden művészet zene szeretne lenni.

Kapcsolódnak-e az alkotásaid a saját életedhez vagy tapasztalataidhoz?

Persze.

Más technikákkal is kísérleteztél már?

Igen, régebben (egyetemi évek alatt is) az volt rám a jellemző, hogy rengeteg festészeti technikával kísérleteztem. Később, miután körvonalazódott a témaválasztásom, hogy mit szeretnék festeni, miben szeretnék hosszútávon elmélyedni, a hagyományos olaj vászon (vagy farost) technikát választottam.

Tervezel a közeljövőben kiállítást Budapesten?

Igen, nagyon jó lenne, de egyelőre nincs kilátásban.

---

Poór Dorottya Instagram oldala:
https://www.instagram.com/poor.dorottya/

---

Géczi Lajos Kaposváron tanult a Zichy Mihály Iparművészeti Szakgimnáziumban, ahol OKJ Dekoratőr szakon végzett, majd a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szerezte a Festőművész mesterdiplomát. A diploma megszerzésével jelentkezett Képzőművész-tanári szakra szintúgy a Művészeti Karon.