Kaleidoszkóp

A tér méretezése (olaszul: Dimensionare lo spazio) című csoportos kiállítás olyan művészek munkáit mutatja be, akik a háromdimenziós tér reflexióját reprezentálják. Korábban megosztottam Paolo Bolpagni olasz művészettörténész néhány oldalas beszámolóját Gianni Asdrubali munkásságról, aki egyben az A Arte Invernizzi galéria kurátora. Most Davide Mogeta cikkét hoztam el nektek, ami megjelent a Segno Művészeti Magazinban.

Újra itt az ősz, és visszahozta műveit Milánóba Gianni Asdrubali. Az A Arte Invernizzi galéria alsó szintjén a Chamorra (2024) látható, A Bocconi Art galériában pedig 19-től a Stoide (2008) és Kazombo (2024). A Stoide egy négy téglalap alakú forex-elemből (habosított műanyag lapból) álló mű, ipari festékkel készített jelek hordozója. A Kazombo plexilapokra van festve. (Szintén ipari festékkel, mint a Chamorra esetében, ahol azonban a művész közvetlenül a falra dolgozott.)

A technikában mutatkozó különbségeket a formátumban és a képi jelek mutatkozó különbségek egészítik ki. Míg a Kazombo plexi paneljei tisztán másznak fel a falra, addig a Stoide forex paneljei egy korábban láthatatlan belső pontból tesznek egy másikat instabillá. Ezzel szemben a Chamorra című kép birtokba veszi az egész falfelületet.

Érdemes ezeket a műveket egymás után látni: jelenlétük így lehetőséget ad arra, hogy kettős nézőpontból szemléljük őket. Egyrészt megragadjuk Asdrubali által alkalmazott kreatív megoldások széles skáláját –másrészt összehasonlításuk kiemeli folytonosságát, mint például az alkotói gesztus robbanását.

Ahogy a művész mondja: „Ezek a »testek«, ezek a születések kétféleképpen állíthatók ki: az egyik a magányos, a másik a kollektív. A magányos módban egyetlen mű áll egyedül a térben, a kollektív módban több független mű véletlenül egyesül egyetlen művé. Az eredmény mindig 1, azaz:1+1+1+1+1+1=1. A paradoxon az, hogy a kollektivista módban ezeknek az entitásoknak, ezeknek a műveknek az egyesítése egymással egyetlen alakzatban nem a nyitottság (kommunikáció, megvalósítás, reprezentáció), hanem éppen ellenkezőleg, a zártság révén történik. Minél hermetikusabb a zártság, annál magasabb az energiaszint. Semmit sem szabad feleslegesen szétszórni. Nem a közlés, hanem a kisugárzás az, ami önmagából valami mást nyit ki. Az energia kisugárzása, amely minden egyes mű belső feszültségéből ered.”

A kettős kiállítás lehetőséget ad arra, hogy elgondolkodjunk a négy évtizedes instanciális művészeti kutatás néhány közös vonásán. Asdrubali munkásságának nyitójelenete, ahogy ő maga is többször emlékeztetett rá, az 1979-es Varázsfal. Egy teljesen üres falfelületet választott ki, amit gesztusszerűen töltött meg, amely később az egész alkotói pályáját jellemezte. Végül a műből nem maradt semmi. A csúcspontja egybeesett a megsemmisülésével, amelyet maga Asdrubali végzett el. Ezért a gesztusfestészet címke leple alatt azonnal bekúszik egy radikális kétség: mi a mű, ha a művész „gesztusa” minden értelemben befejezi azt, mégpedig azzal is, hogy megsemmisíti?

A kezdeti pillanat után úgy tűnik, Asdrubali nem ismételte meg az ikonoklasztikát. Az 1980-as évektől kezdve művei különböző lehetőségeket és eszközöket használnak fel. a magmatikus jegyeinek vonalait követő hordozók építését, mint a Tromboloideában; több ilyen típusú elem kombinációját, és végül ezek kombinációjának meghaladását.

Végső soron azonban az a tapasztalat, amely Asdrubali kutatását alulról felfelé mozgatta, egy festő számára a legradikálisabb kiürülés élménye lehetett: magának a festészetnek a kiürülése, amely művészetfilozófiai értelemben reflektál.

Gyakran hangsúlyozta az üresség központi szerepét, amelyből képei erednek. Ez mindenekelőtt, elidegenítő módon, a médiára vonatkozik. Minden anyag (és technika) megfelel az alkotásnak, és elutasítja azt. Valójában munkáiban mindig megjelenik a képi gesztus támasza: a fehér terek (átlátszatlanok, fénytelenek, áttetszőek), mintha a művész által nyomon követett jelek fogságában lennének, amelyek egyúttal elkerülik őket, és a festményt az alapjában aláássák.

Asdrubali ebben az ürességben találkozott festészetének valóságával a figurális teljesség folyamatos hiányával, amely egybeesik a hiányzóval, nem tartja azt a peremén, és nem is „győzi le”. Megvalósulása egyben a katasztrófája.. Nyilvánvaló, hogy nem lehet, jelen, mint, ábrázolás. Ekkor megkísérthetnénk, hogy absztrakciónak tekintsük (bármi legyen is a specifikáció). Ha azonban az absztrakció a valóságból való kilépést jelenti, akkor ez a valósággal való ütközés ellenkezőjét jelenti, amelyet Asdrubali munkája az általa „frontális tereknek” nevezett terek létrehozásával tesz láthatóvá.

A művész és művének nyugtalansága pontosan azért képes megmutatni ezt az ütközést, mert képes behatolni a térbe, találkozik vele és újrateremti; és ezzel a néző terét is, hiszen a katasztrófája magával ragadó. A festett alak nem egy kép közvetítése, hanem katasztrófa teljessége, ürességéből és ürességében. Visszatérünk a Varázsfal pusztulásához: a kezdeti ürességhez, amelyből a kép ered. Miután a kisülés véget ér, megsemmisül egy antiképben, – a testben, mely test a mű által instrumentális értéket nyer. Az átalakított katasztrófa a művön belüli viszonyban kristályosodik , a kép és annak negációja között. Angela Faravellivel készített 2021-es interjújában Asdrubali visszatért a Varázsfalhoz: ebben, mint mondta, „az a gondolat, hogy az üresség feszültsége az, ami a cselekvést kiváltja, és nem fordítva, konkretizálódik, következésképpen az ebből eredő cselekvés (a gesztus) már nem protagonista, hanem instrumentális, a főszereplő az üresség, ami megszületik”. Ez a hiány, amely Asdrubali minden egyes figurális művében látható, nem szűnik meg.¹

Gianni Asdrubali néhány alkotása mellett további művészek alkotásai is kiállítottak a milánói Bocconi Art Galériában: Nicola Carrino, Gianni Colombo, Lesley Foxcroft, Igino Legnaghi, Francois Morellet, Arcangelo Sassolino, Mauro Staccioli, David Tremlett, Antonio Trotta, Grazia Varisco, és Michel Verjux. A kiállítás december 20-ig látogatható.

---

1:  https://www.rivistasegno.eu/  297. szám

Chamorra

Stoide

Linkek:

https://www.facebook.com/aarteinvernizzi

https://aarteinvernizzi.it/en/esposizioni/dimensionare-lo-spazio-18-09-2024-21-11-2024/vedute

---

Géczi Lajos Kaposváron tanult a Zichy Mihály Iparművészeti Szakgimnáziumban, ahol OKJ Dekoratőr szakon végzett, majd a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szerezte a Festőművész mesterdiplomát. A diploma megszerzésével jelentkezett Képzőművész-tanári szakra szintúgy a Művészeti Karon.