Juhos Lili
Kis herceg
Míg el nem hervadt az érdek, mi szemem világát bűvölte,
esztelen szerettelek.
Az ablakomban rózsa voltál,
s én képes voltam órákig elmerengeni rajtad.
Nem volt üvegbúrád,
ha közel mentem, könnyen megsebeztél,
pedig babonádban úsztam, míg le nem hullattad szirmaid.
Kerestem az értelmed utána,
de a csonk, mit az idő lecsupaszított, előttem meztelen igazság.
Kiterjerdés
Ittam szavaidat, ahogy mindenkiét iszom,
bor voltál a pohár alján, s talán te is láttad sajátod bennem,
de letettem arról, hogy jól cselekedjek,
mert a jó csak egy relatív jelző a lényeg előtt,
s ha felnősz, megérted.
Minden csak illúzió:
a pocsolyában a vízcsepp a lényeges,
Énekelsz önfeledten,
ha az életedről van szó.
Tudom, hogy elképzelted már,
most mégis úgy gondolsz rá, mint ismeretlen ismerősre,
Te is ilyen vagy.
Azt hiszed, tudod, hogyan légy hű magadhoz,
de csettintésre a szoba sarkában találod,
s a plafonról bámulod álszentséged összes apró darabját,
ahogy összerakod a képet.
Megérte falakat húznod és mosolyognod mindenkire,
mintha ez lenne az értékrend.
Magja vagy a várnak, amit felépítettél.
Egy esetlen gyermek és egy tapasztalt felnőtt lakik benned.
Szeretik egymást, csak te ezt nem veszed észre.
Falakat dönteni másoknak
puszta kezeddel.
Juhos Lili 20 éves. Szegeden él és pszichológiát tanul a Szegedi Tudományegyetemen másodéves hallgatóként. 7 éves kora óta ír prózát, versekkel pedig 15 évesen kezdett el foglalkozni. Az írás egyfajta önkifejezés számára. 2019-ben kezdett el cikkeket publikálni a gimnáziuma iskolaújságában, az első verse pedig a Holdkelte Irodalmi Társaságnál látott napvilágot 2023-ban. Jelenleg főleg szabadversekkel foglalkozik, illetve a Slam Poetry is nagyon érdekli.