Géczi Lajos
A tudatossá tett véletlen:
Különböző absztrakt kibontakozások Bánki Ákos festészetében
„Amikor elindulok egy ilyen nagy vászon felé, akkor az az érzésem, hogy nem a festményhez, hanem a festménybe megyek. Benne leszek a képben, vagy a kép lesz bennem.”
Bánki Ákos Kazincbarcikán született 1982-ben. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetemen kezdte, ahol mestere Molnár Sándor, Lossonczy Tamás és Drozdik Orshi voltak. 2011-ben a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Doktori Iskolájában DLA fokozatot szerzett. Legismertebb filmrendezői munkája a Hortobágyi1 című dokumentumfilmje a Salamandra Film Kft. gyártása alatt készült. Bánki Ákos a Resident Art kurátoraként is tevékenykedik Budapesten. Idén nyerte el a Munkácsy Mihály-díjat.
Bánki a kortárs magyar festészet egyik kiemelkedő alakja, aki nemcsak létrehoz valamit, hanem meg is fejti a festészet alapvető problémáit. Az ő absztrakt formanyelve nagy hatást gyakorol a 21. századi kortárs magyar képzőművészetre. Az üres vászon felületét egy váratlan és expresszív jelenségekkel tölti meg, amely kifejezni próbálja okfejtését.
Ahogy Schneller János kurátor fogalmazott Bánki festészetéről: “(…) szenzuális festészete lassan húsz éve az érzelmek direkt közlésén keresztül lép kapcsolatba a nézővel. Az aktuális trendektől függetlenül, következetesen alkotó művész az elmúlt tíz évben a színek végtelen gazdagságát lépésről lépésre kiaknázva a saját maga által hitelesnek tartott úton halad. Ez az út számára és a befogadó számára is további váratlan fordulatokat tartogat.”
Bánki munkásságát különböző időszakokra bontható: A Lélekvirág című képsorozata 2009-ben indult első útjára. Schneller szerint: „olyan képkivágatként értelmezhetjük, amely egy adott hálózathoz kapcsolódik, akár az idegrendszer pályái.”. Ebben a képsorozatban Bánki teljesen betölti a képet, majd hagyja elfolyni az akril festéket, összeköttetést hozva létre a képein. A Lélekvirág kifejezés egy olyan lényeget tölt be, ami azonos a kognitív pszichológiával: a művész önismerete különböző virágokban jelenik meg. A Lélekvirág című sorozat teljes expresszív kifejezést valósít meg annak, aki a tragédiát újra és újra fel akarja dolgozni önmagában. Cy Twombly amerikai festő után ő is alkalmazta a kalligrafikus rendszer használatát.
A Melankólia című performansz alkotói sorozatának címe mindent elárul – teljesen érzelmi, melankolikus állapotot elevenít fel. A művész a melankóliát gyűjtőfogalomként számítja, aminek nincsen konkrét meghatározása, csupán ha megvizsgálja pszichológiai szempontból. Romano Guardini fogalmazta meg A Műalkotás lényegében: hogy a művész nem a valóság, hanem a képzeletnek részeként áll fenn. A Melankólia című sorozatban a melankólikus állapotot a művész szerint különböző korstílus irányzatokban betegesnek tartották az emberek: hozzá társították a zsenialitáshoz, az ördöggel való összekapcsolódáshoz.
Bánki Dionüszosz sorozatán meglehetősen a fehér festéknyomok általi önfeladást próbálja megtalálni egy teljesen nyugodt világegyetemben – teljes nyugtalanságban szenved, nem tud békére lelni. A Dionüszosz sorozata mérsékelt, rusztikust hatást kelt. Romano úgy vélte, hogy a tökéletes életnek vágyódásából kell létrejönnie, amely nem létezik, de meg kell születnie, és meg kell jelennie ebben az igazságban. Ami talán sokatmondó, az a Dionüszosz sorozata: itt jelenik meg maga a Semmi satre-i fogalma a művész jelenlétében. Itt leginkább a fekete és fehér színhasználat dominál, teljesen elszakadva a Lélekvirág ciklustól.
A Dionüszoszról nem kell sokat mesélni, hiszen ismerhetjük a Nietzsche által megalkotott művében, a Tragédia születésében, amiben két pólust állít fel: megjelenik a mértékletesség, és ennek ellentéte a mértéktelenség. Ez a mértéktelenség erőteljes vonulatként jelenik meg Bánki Dionüszosz című képsorozatában. Horváth Márk állítása szerint, Bánki munkái VHS című kiállításán kiemelkedő helyet kaptak, ugyanis képei mellett performansz fotói is jelen voltak, ezek mind az archiválás teljes misztikumát hirdették, ami az én-lélek anatómiájához azonosult.
A Pszichikai tér című sorozatában érezhető a brutalitás és a pszichikai terror összértéke. Empirikus eszközök által jöhettek létre, ami robbanásszerű, erőteljes nyomot hagynak maguk után, hasonlóan a Lélekvirágnál látottakhoz. 2016-ban, a ByArt-ban rendezett önálló kiállításán alkalmazta a festékszóró eljárást nem véletlenül, hiszen a képből teljesen kifut egészen a plafonig. Ezek a vonalak-meglátásom szerint teljesen impulzív tulajdonsággal bírnak, vibráló kifejezés módja és a vonalak egybecsengése hasonló Valkó László festményeihez.
A Barcelona című sorozatában (2020) a művész teljesen elszakad a budapesti légkörtől és Barcelonába költözik, ahol akril sprayt alkalmazva csurgatásos, folyásos technikát alkalmazott. Képei ezáltal letisztultabbak, Mark Rothko amerikai alkotásaihoz viszonyíthatók, lírai, transzcendens értékeket kínál a nézőnek.
Ettől elszakadva a Flumen című sorozatában erőteljesebben és érzékien szemléli az absztrakt felületeket. A Flumen kifejezés folyó, folyamként definiálható. A művész szerint ennél a sorozatnál nincs menekülés, itt a mozgás és az áradat misztikuma játszik fontos szerepet.
Ha az olvasó kiváncsi Bánki Ákos instagram oldalára, akkor megtalálhatja @akosbanki név alatt, illetve a Resident Art hivatalos honlapját, és a galéria aktuális kiállítását:
1 Hortobágyi-Bánki Ákos dokumentumfilmje:
https://www.youtube.com/watch?v=BOSeIvvNdfs
Géczi Lajos Kaposváron tanult a Zichy Mihály Iparművészeti Szakgimnáziumban, ahol OKJ Dekoratőr szakon végzett, majd a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szerezte a Festőművész mesterdiplomát. A diploma megszerzésével jelentkezett Képzőművész-tanári szakra szintúgy a Művészeti Karon.
Kaleidoszkóp 