Kaleidoszkóp

2024 őszén debütált a Margón Szergej Tyimofejev Replika című verseskötete. A lettországi kortárs költészeti szcéna az utóbbi évtizedben került a figyelem központjába, a Replika immáron a negyedik lett fordításkötet, ezzel a francia, német és ukrán költők fordítottságát is megelőzve. Ennek alkalmából ebben a rövid cikkben próbálom felfedni a fiatal lett líra témavilágát, hasonlóságait és különbségeit a magyarhoz.

A robbanást kétségkívül Jelena Glazova Sóvárgás című kötete jelentette 2022-ben. A hangköltő és performanszművész a Telep-csoport tagjaival egyidőben kezdett el a textuálistól testi felé forduló művészeti formákkal kísérletezni. A meglepő, próza-szerű hasonlatok (“isten kirúzsozza a száját”) és az alanyi költészet mellett a nőiesség metsző energiái adják a Sóvárgás kulcstémáját.

Glazova praxisának része, hogy az alkotásról nem a megoldás, felfedés, hipnózis rendszerében, hanem tér, idő és érintés kapcsán gondolkodik. A szerzőségbe való megérkezése után tudatosan a szöveg határterületeivel kezdett dolgozni, ennek példái a Barátság és a Költészet diktatúrája performanszok. Második kötete ezekből a lehatárolt alkotói zónákból táplálkozik, egy érezhető introverzió uralkodik benne.

Kép: Jelena Glazova a Kisprésházban/ Forrás: Prae

Szemjon Hanyin De nem úgy című kötete (2023) ugyanúgy egy politikai ellenállást ömleszt magába. Az Orbita-csoport társalapítójának, ami a kilencvenes évektől alapult és határfeszegető kollektívából kiadóvá nőtte ki magát az 1980-as évekbenbujkálnia kellett a katonaság emberei elől, nehogy besorozzák. Ennek ellenére a volt Szovjetunió legelismertebb bölcsész egyetemének hallgatójaként lettül és oroszul is publikált. Az orosz származású Hanyin, akit a Lebegve című (2020-as) kötetből is ismerhet a hazai közösség, porózus, szimbólumokkal telített képeket működtet. Az otthonosság és az elutasítás deklarálásában a kelet-európai művészek tulajdonhoz való viszonya is megjelenik.

,,mi vagyunk a ti báty- és nővérpótlékaitok / értelem szerint, persze, hogyan másképp / ami lehet akár kölcsönzött, akár túlvilági” (De nem úgy)

Kép: Szemjon Hanyin egy anconai könyvfesztiválon/ Forrás: Argonline

Az idén megjelent Replika szerzője, Szergej Tyimofejev szintén az Orbita-csoporthoz köthető. Orosz gyökerei miatt ő is kísérletezett a több nyelven írott szövegekkel és alkotói világában nagyszerűen megfér egymás mellett a Joe Dassin retro-táncdalénekeshez intézett óda és az olyan kijelentések, mint ,,az összes történésznek dolga volt előző életében a pszichiátriával” (Ezt tudom Párizsról).

A lett irodalom magyar szemmel sok ellentmondást foglal magába, virágkorát a 19. századi romantika adja, míg elsők között Herder fedezte fel a lett irodalmi nyelv szuverenitását, így Kölcseyvel és Kazinczyval szemben Juris Alunāns és Andrejs Pumpurs szimpátiával voltak a porosz filológus felé. A provinciálisság vissza-visszatérő kritikája ellenére a lett irodalmi szcéna az elsők között tette lehetővé egy feminista költő megjelenését, Aspazija (1865-1943) személyében. A második világháborút követően Lettországban is megnövekedett a disszidens (ám lett nyelven alkotó, magukat lettnek valló) alkotók száma, amit a Szovjetunió szétesése után egy visszaköltözési hullám követett. A kortárs irodalom műfajai között felülreprezentált a líra és a kispróza, meghatározó témáik a posztszovjet örökség, a szerhasználati problémák, a borús éghajlat miatt. Fontos megemlíteni, hogy a lett költészet képviselőivel számottevő interjú is megjelent, melyekből többek között kiderül, hogy ismerik és idézik egymás költészetét. Említést érdemel Lote Vilma Vītiņa költő-grafikus ,,szag-költészete”, Maris Salejs T.S.Eliot-i mítoszvilága, Marts Pujāts, aki gyerek és felnőtt verseket egyaránt közöl és a Gas of Lettland techno-kollektíva tagja, vagy Kārlis Vērdiņš, aki disszertációjában a lett költészet politikai perspektíváit kutatta.

Kép: Szergej Tyimofejev/ Forrás: Magyar Narancs

---