Kaleidoszkóp

Nem akarom beismerni,
De gondoltam rád.
Mikor a szemem elé
Magasodott a horizont,
S azt hittem, megfulladok.
Te húztál lefelé,
Én hagytam magam.
De aztán csaptam egyet,
Magasra emelt a hullám.
Kisimult előttem.
Tisztán terült el, szemem
Teljes látóhatárában.
Ezzel együtt kitisztult a kép,

Elengedem a kezed,
Felúszom a vízfelszínre.
Friss levegőért kapkodom.

Megfordulok.
Előttem hegycsúcsok
Vonulnak végig.
Hátulról csapkodnak a hullámok.
Visznek a part és hegy felé.
A csúcsra akarok érni.
De ezt az utat nélküled
Akarom megtenni.

---

Varnyú Kristóf 17 éves. Vajdaságból, Szenttamásról származik, itt végezte el az általános iskolát. Jelenleg a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium harmadikos tanulója, természettudományi-matematikai szakon. Szépirodalmat írni nem olyan rég kezdett. A 2024-es évben kapta meg első elismerését írás terén, amikor is harmadik helyezett lett a Gion Nándor Novellaíró pályázaton. Az álma, hogy sebész lehessen.