Géczi Lajos
Belső utca- Csondor Réka kiállítása a Kemence Galériában
Csondor Réka, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar ötödéves festőművész szakos hallgatója. Pécsett nyitotta meg második önálló kiállítását a pécsi Kemence Galériában, Belső utca címmel október 8.-án. A megnyitóra mesterét Nemes Csaba képzőművészt kérte fel.
Réka részt vett a Ludwig Múzeum által szervezett Kis magyar kockológia-A modernitás hajlékai a Kádár-korszakban című kiállításon. 2023-ban pedig elnyerte a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar által szervezett Tolvaly Ernő Festészeti Díj I. helyezését. Lengyelországban, Wroclaw városában is megfordult az Erasmus+ program során. Réka munkái igencsak fotószerűen jelennek meg. A legtöbb inspirációt a Kádár-kori kockaházakból meríti, majd minimalista szemléletmódban átformálja.
Nemes Csaba megnyitó beszéde:
Csondor Rékára érdemes figyelni. Amit ő csinál, az viszonylag ritka a magyar képzőművészetben. Festői programjának meghatározó része, hogy perifériális helyekről tudósít, de nem a centrum/periféria teoretikus kérdései izgatják elsősorban, hanem saját eddigi életútjának megértése. Rékában megvan az az analitikus képesség, hogy elemezze és megértse a helyzetét, és annak alapján stratégiát alkosson saját karrierje szempontjából. Az, hogy hitelesen jeleníti meg a vidéki miliőt, nyilván nem független attól a ténytől, hogy maga is egy kis faluban nőtt fel. Testközelből ismeri a magyar vidéki tájat, ugyanakkor a személyes érintettség ellenére képes azt kívülről is szemlélni. Látszólag egyszerű képlet az övé, lefesti, amit lát, amit akár becsukott szemmel is fel tud idézni. De ez ettől sokkal bonyolultabb. Réka ugyanis szelektál, döntéseket hoz, mielőtt még bármibe is belekezd. Először is kapásból kizárja a vidéket romantizáló, sztereotipikus sémákat, másodszor, meg sem próbál egy eltűnt, idealizált világot visszahozni a múltból, harmadszor pedig, nem ironizál és végképp nem gúnyolódik képeinek szereplőin, bár egy finom önreflektív humor talán itt-ott felsejlik. Réka szelekciójának talán legszembetűnőbb része, hogy elsősorban épületeket ábrázol, de nem építészeti indíttatásból, hanem sokkal inkább szociologikus érdeklődésből. Vagyis nála az épületek – melyek lehetnek kockaházak, lakótelepek, vagy gazdasági építmények,stb. – inkább történeteket vagy állapotokat ábrázolnak. Figurális kompozíciói is az épített terekhez kapcsolódnak, ezek a képek elsősorban szituációkat, viselkedési mintázatokat jelenítenek meg. Talán nem első látásra tűnik fel, de műveiben szinte mindenhol felbukkan a modernizmushoz való viszonyunk kérdése. Nemcsak a lakótelepek és Kádár-kockák magától értetődő geometrikus dekorációiban, hanem lényegében minden tárgy ábrázolásában, legyen az villanyoszlop vagy útjelzőtábla, műanyag vödör, vagy otthagyott építési törmelék, esetleg valamilyen felirat egy falfelületen. Összeségében kijelenthető, hogy Réka kritikai képzőművészetet művel, melyben a szemlélődésnek, finom megfigyeléseknek, az elemzésnek és az önreflexiónak is helye van. Fontos, hogy mélyen hisz a festészet médiumában, amely egyáltalán nem magától értetődő a mai digitális, technikai korunkban. Réka festményei nyilvánvaló figurális mivoltuk ellenére, erősen absztraháltak. Képeinek fő motívumai a házak sok esetben frontálisan jelennek meg, még perspektivikus helyzetben is erősen “kivasaltak”, vagyis tömörítetten, inkább fogalmi módon ábrázoltak. Festményei gyorsan, de átgondoltan készülnek. Láthatóan van nála egy előzetes elképzelés a kép felépítésére vonatkozóan, amely a munka során persze módosul, de a végén egy határozottan artikulált képi nyelv bontakozik ki. Művei mégsem távolságtartóak vagy lelketlenül precízek. A megtervezettség, az irányított festői gesztusok, az egyenes vonalak mellett Réka szabad teret ad a kisebb tévedéseknek, a “kéz bájos ügyetlenkedéseinek”, amitől kifejezetten szerethetővé válnak ezek a képek. Műveinek így van egy bizonyos fajta összetett és nagyon is organikus egyensúlya: a kimért festői mozdulatokat mindig helyrebillenti néhány játékos, vagy egyenesen karikaturisztikus formaképzés. Így festői nyelvébe természetes és öntudatlan módon íródik-vésődik bele a találékony vidéki túlélő mentalitás képi világa, a buhera esztétika szerethető mivolta. Csondor Réka kockaházas mini-képsorozata nemrégiben a Ludwig múzeumban volt látható, többek között Birkás Ákos és Bukta Imre festményeivel együtt. Festményei, mintegy tengelyen, valahol Birkás és Bukta ellenpólusai között helyezkednek el. Birkás Ákos realista festményein minden élesen körülírt és leíró jelleggel megfogalmazott. Birkás a városlakó nézőpontjából tekint a Kádár-kockákra, és kegyetlenül őszinte a nézőihez. Bukta Imre “mágikus-romantikus” realizmusa elvarázsolja a nézőt, nála inkább megszépülnek a vidéki hétköznapok. Réka nyitott, elemzői attitűddel fordul a periféria világa felé, nem akar ítélkezni, de nem akar az érzelmesség foglya sem lenni. Egy átélhető képet ad az itt élőknek és a kívülállóknak egyaránt, úgy, hogy megmutatja személyes érintettségét is.
Munkái egy igen szokatlan témára fókuszálnak: magára a Kádár-korszakban épült kockaházakra, a maguk letisztultságával. Réka Kádár-kockái sokatmondóak és egyre izgalmasak, hiszen Réka törekedett a minimalista felfogással, és ezzel nem csak leegyszerűsítette, hanem „magával hozta” házait a nézők elé.
Kis magyar kockológia. A modernitás hajlékai a Kádár-korszakban című kiállítás:
https://www.ludwigmuseum.hu/kiallitas/kis-magyar-kockologia-modernitas-hajlekai-kadar-korszakban
Csondor Réka instagram oldala: https://www.instagram.com/csondorreka/
Kemence Galéria:
https://www.pecsigaleriak.hu/informacio/kemence-galeria
Géczi Lajos Kaposváron tanult a Zichy Mihály Iparművészeti Szakgimnáziumban, ahol OKJ Dekoratőr szakon végzett, majd a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szerezte a Festőművész mesterdiplomát. A diploma megszerzésével jelentkezett Képzőművész-tanári szakra szintúgy a Művészeti Karon.