Kaleidoszkóp

Amikor hosszas készülést követően végre a Szerencsi Csokoládé Mintabolt kirakatába került, a doboz bonbonnak fogalma sem volt, hány meg hány fordulatot vesz még élete.

Szép csokoládé volt, igazi ajándéknak való: piros doboz arany szalaggal átkötve, rajta elegáns betűkkel ez állt: Sok szeretettel! A díszes csomagolás pedig kézzel készített, étbevonású trüffelgolyókat rejtett, közepükben egy-egy szem egészmogyoróval. Tökéletes választás jóformán bármilyen alkalomra.

A csokoládé kíváncsian várta, mikor és ki veszi meg, s milyen szándékkal. Vajon születésnapi ajándék lesz? Vagy egy szerelmespár évfordulójára szánják? Tán anyák napjára? Bármelyik lehetőség örömmel töltötte volna el. Nem akart mást, csak boldogságot okozni valakinek.

Még aznap beállított egy idős asszony és rábökött a bonbonra. Szatyorba tették, a néni hazavitte és a szekrénybe rejtette.

Másnap gyerekzsivaj töltötte meg a házat. Az öreganyó két unokája jött látogatóba. A kisebbnek gumicukrot adott, a nagyobbnak pedig a csokoládét. A bonbon csak úgy sziporkázott. Méltó helyre került, elérte célját. Ez a szép arcú kamaszfiú biztos jóízűen falatozza majd meg, miközben éjszakába nyúlóan dolgozatra tanul vagy valami filmet néz.

Telt, múlt az idő, de a fiú nem bontotta fel a csokoládét. Ott állt egymagában a szekrény mélyén, érintetlenül. Bíztatta magát, hogy kis gazdája különleges alkalomra vár, nem feledkezett el róla, de a bánat időnként így is magával ragadta. Ilyenkor könnyeket hullatott volna, de nem tudott.

Egyik nap a fiú feltépte a szekrényajtót, s megkönnyebbült sóhaj kíséretében felmarkolta a dobozt. A csokoládé reménykedni kezdett. Talán most jött el a nagy nap?

Ám a fiú nem bontotta fel. Ajándékszatyorba csomagolta és magával vitte az iskolába. Ott egy lánynak adta át, Valentin-napi ajándék gyanánt. A lány kedves mosollyal megköszönte, s egy futó csókot is adott hercegének. A csokoládé hirtelen jött szomorúságát, mely abból fakadt, hogy továbbadták, gyorsan felváltotta az öröm. Végül is csodás célt szolgál. Unokának szánt nyalánkságból szerelmes ajándék lett. Szép út.

Újabb szekrény nyelte el hetekre, hónapokra – nem tudta. Egyedül volt a sötétben, nem nyitotta rá az ajtót senki. A lány elfelejtette, hogy létezik, nem bontotta föl. S ez mélyen elszomorította a csokoládét. Hát neki se kellek? – gondolta. Ha elfogadott ajándéknak, miért nem bont fel, kóstol meg? Miért nem vesz rólam tudomást?

Egyik nap végül kinyílt a szekrény, s a lány kivette. A remény főnixként éledt újjá benne, de csak rövid ideig. Gazdája ugyanis továbbajándékozta. Anyja kapta meg születésnapjára.

A csokoládé próbálta keresni a szépet új helyzetében, de bántotta a tudat, hogy másodszor adták tovább, másodszor nem volt elég jó. Ráadásul az anyuka se bontotta fel. A spájz felső polcára tette, s talán el is felejtette, hogy létezik.

Teltek a hetek, hónapok, és ugyanaz ismétlődött újra meg újra: az anyuka lekapta a polcról, szatyorba tette és egy barátjának adta, majd az a fiának, aki egy osztálytársának, s így tovább. A csokoládé egyre kevesebb érdeklődéssel figyelte az eseményeket. A doboz behorpadt, a felirat megkopott, a szalag felfeslett, a bonbonok állaga és íze egyre romlott. Többé nem az a szép, kívánatos praliné volt, ami kezdetben, hanem megviselt, öregedő, értékét vesztett selejt.

Utolsó gazdája egy fiatalember volt. Névnapjára kapta a csokoládét, s nagy lelkesen másnap felbontotta. De nem volt ebben öröme sem neki, sem az édességnek. Egyet evett meg a bonbonokból, s elfintorodott. Gyanakodva nézte a szavatosságát. Horkantott, mikor látta, egy éve lejárt. Morgolódva hajította a szemetesbe.

A többi hulladékkal együtt gyűjtötték össze a csokoládét. Nem érdekelte már, mi van vele, mit hoz a holnap. Csak nézett maga elé csendesen, míg lassan a szeméttelepre értek.

Végleg diadalmaskodott fölötte a letargia, a kudarcélmény. Nem akart sokat, egy célja volt, de elbukott. Pedig nem akart mást, csak boldogságot okozni valakinek. Azt hiszem, az emberek nem szeretik, ha kedvesek velük – gondolta, mielőtt a hulladékzúzó apró cafatokra tépte.

---

Cserni András a PPKE-JÁK lassan 21 éves joghallgatója. Regénysorozatának első része (A farkasfalka) 2022 júliusában jelent meg. Azóta több önálló kötetet tudhat magának, rendszeresen indul pályázatokon és a Kalidoszkóppal együtt három folyóirat csapatának a tagja.