Kaleidoszkóp

21:08

mint a melankólia tűzvész idején

szempilládon a harmat megrezzen

az elengedés lábszárig ér

levetkőzött csillagképek

gyémántfehér felhők mentén

ékszerként viseled

a völgyek higgadtan szétterült árnyait

ahogy rád nehezedik

a jogosultság hiánya

óvatos rókák szaglásszák

a kihűlt tetemet

Dezső Kata felolvasásában:

20:52

csak azt a citrusos ízt

hagytad magad után

tőmondatokkal újrakezdeni

egy ismétlődő párbeszédet

minden megnyugvás szegycsontodba torkollik

hattyúk egy örvény közepén

kinevelted belőlem

a várakozás bíborszín virágait

széles gesztusokkal köszöntsd

a parázsló éjszakát

20:47

a cseppkőbarlangban didergő

nyirkos levegő összeszorítja tüdődet

víztükörben egy fiatal arc

kifakult sziluettje

alkonyodik

a ragadozók előjönnek búvóhelyeikről

te pedig megbékélsz

a prédává válás állapotával

pulzusod kegyetlen lüktetése

az eukaliptuszok hamuszürke árnyékában

egy állkapocs összecsattan

a szertartás kezdetét veszi

20:14

irányérzék nélkül szálldosó madarak

az égitestek ordítva tagadják le bűneinket

szélárnyékban könnyebb hazudni

a fejlődő agancsot

vérerekben gazdag bőr borítja

a nap sűrű ködben vesztegel

az összesereglett felhők mögött

nyugtalanítóan szép