Papp A. Panka
Simon Márton: Hideg pizza
Simon Márton legújabb verseskötete immár az Okapi Press-nél jelent meg Hideg pizza címmel. Ez a ,,gyűjtemény” 2022 és 2024 között íródott verseit foglalja magába, valamint ezzel vette kezdetét magánkiadója működése. Az új kötet háromféle borítóval lelhető fel. Az egyik a narancs-kék változat, ebből került ki a legtöbb nyomdából. A másik a limitált kiadású, fehér alapon narancs-kék kockákban elhelyezkedő című változat, amiből mindössze ötszáz darab van. A harmadik a legkülönlegesebb: ennek borítója olyan papírból készült, amiben virágmagok vannak – ebből csupán azon kevesek kaptak egy-egy példányt, akik Patreonon keresztül támogatják a költőt.
A külsőségekről áttérve, gondosan összeválogatott és komponált műről beszélünk, amit fejezetcímek osztanak kilenc részre nyitó és záró versekkel egyaránt. Még a legelső, nyitó vers előtti oldalon található egy reddit poszt-részlet, melyben a felhasználók a hidegen fogyasztható pizzáról vélekednek. Valószínűleg innen eredhet a kötet címe, de főként az utolsó bejegyzés lehetett a mérvadó, miszerint ha így fogyasztjuk az olasz ételt, az lelkiállapotot tükrözhet: ,,Mert a lelkemnek van pont ilyen íze szerintem, egy fárasztó, de jó nap után.”
Talán ezzel a hangulattal lehet jellemezni a kötetet: minthogyha fárasztó, de jól végződő nap után hazaérve, majd kifeküdve a kanapén olyan véletlenszerű dolgokon kezdenénk gondolkodni, mint Vajon hányan halnak meg egyébként évente az IKEA-ban?. A versek témáját és hangulatát illetőleg mégis olyan érzésünk támad, mintha érzelmi hullámvasútra is jegyet váltottunk volna. Vannak, amiken még órákkal később is töprengünk, például a Ne írjál fölé semmit-ben megjelenő tej vajon ugyanaz-e mint ami Polaroidok kötetében. Előfordul olyan is, hogy egyszerűen muszáj felnevetnünk – vagy ha éppen utazunk, akkor csak mosolyognunk – egy-egy abszurdnak tűnő, de mégis elgondolkodtató eszmefuttatáson, például a Mióta tudom, hogy sosem tehetlek annyira boldoggá, mint az, amikor tetrisezel-ben, ahol a cím megtévesztő lehet, hiszen a látszólagos elbagatellizálás ellenére a szeretet lemondással járó oldalát tárja elénk: ,,attól még, hogy tudom, hogy sosem leszel / annyira boldog mellettem, mint amikor / tetrisezel, / épp ellenkezőleg, / valahogy ettől éreztem azt először igazán, / hogy eljutottunk legbelülre,”.
A Japáni versek esetében a szerzőnek olyan érzéseket sikerült papírra vetnie néhány szóban, amit sosem sikerült megmagyaráznunk, példának okáért a ,,Na és milyen volt? Nem jöttem haza.” kétsorosban. A felsoroltakon kívül érdemes kitérnünk a kötet záróversére, ami Az mennyeknek országáról címet viseli: a költő ezzel a művével egyfajta alázatot mutat azon őszinte beismeréssel, miszerint nem tetszhet mindenkinek a Hideg pizza: ,,Ha mostanra végül is rájöttél, / hogy nem különösebben / vagyok érdekes, (…) és nem tetszik ez a könyvem sem, / amivel szintén nem tudnék vitázni,”. Másrészt megszólítja az olvasót, miszerint ebben ez esetben ne tegye fel a polcra porosodni a kötetet, hanem virágmaggal teleszórva, vízzel átáztatva dugja földdel teli virágcserépbe, hogy virágok formájában “feltámadhasson”: ,,ne hagyd limlommá lényegülni, / helyette egyszerűen / szórj virág- vagy / fűmagokat a lapjai közé,”.
Végül ne feledkezzünk meg a Vers, pályázatra alkotásáról: nem csupán az archaizált szerkezetek tekintetében emelkedik ki a többi közül, hanem talán tartalmát illetőleg is. Pontosan azt az érzést közvetíti, amit a költő érez, ha pályázatra próbál írni: ,,próbáltam volt hányszor hiába, / megfeszülvén / éjszakákon át / szitkozódva, gyűrve hány papírt, / hosszan átkozván jó előre”. Emellé hozzájárul a pályázók által jól ismert reménytelenség, miszerint sokszor esély sincs semmiféle elismerésre, hiába dolgoztak keményen: ,,s nevem ismét, / mint kínos, bár véletlen testi zaj, / közös erővel s fintorogva / elhallgattatik,”.
Ha Simon Márton művét egyetlen szóval kellene jellemeznünk, akkor választásunk a random-ra (magyarul: véletlenszerűre) esne: összegyűjtött versei hangulatából árad az a fajta szabadság és felszabadultság érzés, amit talán a saját kiadójánál való megjelenésnek köszönhet. Nem csak a témák és versfajták változatossága, hanem az újításnak számító linkek megjelenése, valamint a semmiből felbukkanó, különböző nyelvű idézetek adják meg igazán a Hideg pizza hangulatát.
Papp A. Panka 21 éves. Jelenleg Budapesten magyar szakos és kreatív írás hallgató. Maga az irodalom már általános iskolás kora óta érdekelte, de akkoriban még inkább az olvasás, mintsem maga az írás kötötte le. A későbbiekben szeretne szerkesztőként elhelyezkedni, hogy részt vehessen az irodalmi élet mindennapjaiban
Kaleidoszkóp 