Kaleidoszkóp

Slam poetryvel foglalkoztál, PhD-zel kognitív pszichológiából, a HOLDUDVAR formáció tagja vagy és szeptemberben érkezik az első albumod 1301 művésznéven. Miért ilyen fontos számodra a kreativitásod megélése?

Egészen fiatal korom óta volt bennem egy kreatív közléskényszer, ehhez próbáltam már középsuliban valamilyen outletet keresni, így akadtam rá a slamre, az akkor egy menő, nyitott műfajnak tűnt, alacsony belépési küszöbbel. Rá is ugrottunk a barátaimmal, eléggé elkapott minket, sokat tanultunk belőle magunkról, meg a kreatív közegek dinamikáiról is általában. Ezen keresztül érkeztem meg a repphez, ami részemről inkább egyfajta kísérletnek indult,
szárnypróbálgatásnak: lógtunk a srácokkal a HOLDUDVAR-ból, és közben megpróbáltam ütemre szövegelni én is, eltanulni, egyre jobb lenni benne. Azóta, érettebb, reflektáló emberként már látom, hogy igazából fontos része az énmeghatározásomnak az, hogy zenélek, rajzolok, vannak kreatív termékeim, ezáltal átadom a gondolataimat a környezetemnek.

Előző beszélgetésünkben elmondtad, 2018 nyarán alakult baráti társaságból a
HOLDUDVAR, a Brockhampton hiphop formációnak is hála. Mesélnél erről, illetve a
tagokról, kérlek?

2017-ben robbant be ugye a Brockhampton repp csapat a ’SATURATION’ lemez trilógiával, ami akkoriban elég jót ment, nagyon rajta voltunk a barátaimmal, hangzásban, szövegben is nagyon megfogott minket. Egyrészt tetszett a DIY imidzs amit kommunikáltak, másrészt meg nagyon imponáló volt látni, hogy fiatal arcok összejönnek, mint egy nagy barátikör, beköltöznek egy házba, és dobnak egy nagyot, világhír – álomnak tűnt. Valahol ennek a kapcsán jött, hogy nekünk is van egy rakás ismerősünk, aki szövegel, alapot csinál, próbáljuk meg mi is. Lementünk Peety barátunk nyaralójába Balatonakarattyára az augusztus 20-i hétvégére, és csináltunk egy mixtapet, azóta van HOLDUDVAR, azóta történtek személyi változások, de ez a nyári összeülés Akarattyán fix azóta is. Hülyéskedésnek, bandázásnak indult, aztán ebből organikusan az évek alatt lett egy erős központi mag (8-10 fő, producerek,
repperek, videós), azóta kvázi ilyen kollektívaként definiáljuk magunkat, zenélünk együtt kisebb-nagyobb formációkban, járunk koncertezni, segítünk egymásnak. Három év egész intenzív munka után tavaly megjelent a nagy lemezünk STEVE JOXLER címmel, azóta kicsit lazábban vesszük a dolgokat, javarészt mindenki csinálja a maga dolgait, de a kapcsolat meg a barátság megvan. (A HOLDUDVAR jelenleg: efkilenc, Déé, Jambush, Majré, nyhill, Peety, Signo, Szabó Máté, Vargas, 1301).

Korábban említetted, hogy a zenélést a műhelymunka, az alkotótársak támogató közössége miatt, a fellépéseket az azonnali visszajelzés miatt szereted. Hogy kell ezt együttműködés mind a HOLDUDVAR, mind pedig 1301 esetében elképzelni?

Pontosítok, ezek miatt is, nem kizárólag csak ezek miatt. De tény, a zenélésben nagyon szeretem a kollektív munkát: mivel nem vagyok producer, nem írok alapokat, ezért valahol mindig másra vagyok utalva, ha zenét szeretnék csinálni, de ez nem azt jelenti, hogy kiszervezem a beatkészítést, szeretek jelen lenni, ott elkapni az alapot miközben megszületik és írni rá, utána a proddal kölcsönhatásban a szöveg hatására formálni az alapot, és vica versa. HOLDUVDAR esetében ez annyiban más, hogy ott még több tényezős a dolog: elkészül egy alap, elkezdünk rá többen írni, aki kész van megmutatja a többieknek, ez már megfogalmaz egy hangulatot, arra rá tudunk többen csatlakozni. Aztán feldemózzuk, kitaláljuk a struktúrát, szerkesztjük, itt inkább a prodoké a főszerep, hogy hangzásban is tovább alakítsák a zenét ahhoz, ami az eredeti beatre megfogalmazódott. Szóló zenéknél értelemszerűen sokkal nagyobb a kreatív felelősség, ott én találom ki, milyen irányba vinnék el egy zenét, de ott is szeretem azért átengedni a terepet a zenésztársaimnak, hiszen azért dolgozok velük, mert szeretem, amit csinálnak maguktól is. Koncerteknél nem különül el egymástól a kettő élesen, talán csak az arányokban. Ha egyedül reppelek, akkor is van velem a színpadon egy DJ aki
dupláz nekem, van, hogy felkérem egy barátomat hypemannek magam mellé (shout out nyhill!), hogy jobban be tudjuk mozgatni a teret, de az általában nagyobb testmozgást igényel. Egy HOLDUDVAR koncerten alapból alig férünk el, ott kalkuláltabban kell előadni, tudni kell, mikor lépj inkább hátra, és add meg a teret a többieknek, anélkül, hogy megölnéd a színpadképet vagy a koncert flowját.

Szeptember 30-án Kapukód címmel érkezik az első albumod. Underground, oldskool, trap stílusjegyek egyaránt fellelhetők, melyek fegyelmezett, kifejező szövegekkel újszerű hangzásvilágot teremtenek. A zeneszámok középpontjában a 21. századi ember áll, aki épp saját történelmét szintetizálja és akit épp saját történelme szintetizál. Hogy jellemeznéd a debütáló albumod?

Magyar. Nem csak nyelvéből adódóan, hanem hogy azok a sztorik, amik a lemezen vannak, elég erősen a mai magyar valóság bizonyos szegleteiből táplálkoznak. Nem konkrét sztorik, de lehetnének azok is. Van köztük vidéki, fővárosi, vidékről felkerült fővárosi. Mindenki próbál túlélni valahogy a magyar viszonyok közt (és ezt értse mindenki úgy, ahogy szeretné), de nem kiegyenlített a verseny. Ezt foglalja össze például az első szám, az HUNGARORING.

Előző beszélgetésünkben kifejtetted Marci, a metaforakutató kognitív pszichológus és az MC 1301 viszonyát, és nagyon érdekesnek találtam. Megtennéd, hogy újra elmondod?

Igazából nem nagyon van mit kifejteni rajta, mindkettő én vagyok, ez a kettő mind integráns része a személyiségemnek. Nem volt egyszerű eljutni eddig a felismerésig, korábban próbáltam szeparálgatni, de elengedtem, és sokkal jobban érzem magam azóta. A 1301 projekt inkább egy eszköz, vagy művészeti projekt, nem pedig egy külön karakter. Nekem van egy világlátásom, egy morális iránytűm, és gondolataim arról, hogy mennek a dolgok. Nem fogom megváltani a világot, de abban hiszek, hogy ha kommunikálom a gondolataimat a mikrokörnyezetem felé, ez hatással lehet a környezetemre, legyen ez akár egy baráti beszélgetés, vagy az, hogy reppelek 30 embernek az Aurórában.

Az Utcák c. szám nem hivatalos klipje egy vágatlan, nyers felvétel 1301 előadásában. Egyszerre vagy jelen MC-ként és előadóként, valamint szövegíróként, jól látni az elmélyültséget, a fókuszt rajtad. Hogy készíted fel magad a fellépésekre, a színpadra, a közönségre?

Általában arra szoktam gondolni, hogy itt most egy kurva nagyot kell reppelni. A zene kész, a szöveg kész, ilyenkor tényleg azon múlik, hogyan adja át az ember, ezen áll vagy bukik az egész (el lehet reppelni egy jó zenét kurva rosszul is). Ilyenkor szeretek a zenére meg a flowzásra koncentrálni, arra, hogy hogyan passzítom a hangomat az alapra, a szöveg ilyenkor kb. izommemóriából jön.

Sok név felmerült, amikor a Kapukódról, valamint 1301 identitásának, saját hangjának kialakulásáról beszélgettünk, sok személyes történet.  Kiket kell megemlítenünk, akik közvetve vagy közvetlenül hatottak rád, támogattak, segítettek?

Sokakat. 1301 az előadó neve a lemezen, de ez azért bőven csapatmunka volt, szinte minden barátom hozzátett valamit. Elsősorban például efkilenc, aki kvázi executive producere volt a lemeznek, nagyban segítette a kiadási folyamatot, nélküle nem jöhetett volna létre a projekt egyáltalán. Aztán Omlásos harcostársamat nyhillt is elsők között kell említeni, ő masterelte a lemezt, de a beatek közt is ott a keze, szöveggel is beszállt, jön velem koncerteken is duplázni, szóval még egyszer: köszi Dani. Minden közreműködő a HOLDUDVAR-ból: Jambush, Peety, Déé és Signo, azon kívül, hogy beugrottak a lemezre, azért nagyban hozzájárultak az utóbbi években ahhoz is, milyen MC lett belőlem. Rajtuk kívül még Dry, a legstabilabb emberünk, aki beattel szállt be a projektbe, és sippor Peti, akivel már régóta szerettem volna együtt dolgozni, így külön örülök, hogy ez most sikerült az album címadó dalán. A lemez arculatába fektetett sok munkát és a rengeteg támogatást pedig még a barátnőmnek, Csernák Dórinak szeretném megköszönni. Emellett eddig készült egy elég jó videó is a CHINESE MEAL c. számhoz, hála érte Kenyeres Kristófnak!

Végül de nem utolsó sorban a Farseers Collective-nek szeretnék küldeni egy hatalmas shout out-ot, rajtuk keresztül jön ki a lemez, amire egyébként nagyon büszke vagyok, hogy a nevüket adták a dologhoz.

Minek a lezárásaként, esetleg keresztmetszeteként értelmezed? Mit hagysz hátra vele végérvényesen? 

Banális hülyeségnek tűnhet, de legfontosabb dolog ezzel, ami lezárul az maga a lemezkészítési folyamat. Ez egyfajta visszajelzés magam felé, hogy meg tudok csinálni egy lemezt, van elég mondanivalóm és elég kitartásom összerakni egy kerek művészi produktumot, amit fel is vállalok. Nem volt egyszerű kör, de segített letisztázni magamban, mit is szeretnék csinálni ezzel az egész projekttel. Szóval talán ezeket a kérdéseket hagyom ezzel hátra.

Melyik szám a kedvenced a Kapukódról? Melyik a kedvenc idézeted 1301-tól?

A címadó dal a legszemélyesebb, ez az egyetlen, ami végi E/1-ben van írva, így ez különösen közel áll a szívemhez. Szeretek valamelyest személytelenül, kicsit elbeszélői pozíciót eltávolítva, E/2-3-ből reppelni, inkább a történetek szereplőinek teret adni magam helyett. Kicsit erre is reflektálok ebben: ’én úgy írom a nevemet le, hogy véletlen se ejtsed ki a szádon / mint a körülmények súlyát, úgy fednek el a számok / dekonstruált elbeszélő, E/13’.

Hol lehet hallgatni, megvásárolni a Kapukódot? Veled hol lehet összefutni? Hol lesz a lemezbemutató koncerted?

Minden streaming platformon fent lesz a lemez, de tervben van egy limitált kazetta kiadás is, maximum 20-30 számozott, aláírt darab, amihez majd jár egy kísérő zine is. Lemezbemutató koncert is van készülőben, október 18-án a MANYI Kulturális Műhelyben a Margit körúton, itt majd be is lehet szerezni a zinet, és remélhetőleg a kazit is. Többet fixre még nem mondhatok, de Instagramon szoktam kommunikálni a koncert infókat és dátumokat, szóval ott meg lehet találni, ha valakit érdekel.

Mik a jövőbeli terveid? Merre tovább 1301-ként, merre a HOLDUDVAR-ral?

Zenélni tovább, csinálni, ami jólesik. A HOLDUDVAR-ra kb. ugyanez vonatkozik, nem szeretnénk erőltetni semmit, ha organikusan íródnak új zenék, azok előbb utóbb ki is jönnek majd, de tervben semmi konkrét nincsen. Az utóbbi időben elkezdtem nem csak HOLDUDVAR-os arcokkal dolgozni, és ez nagyon inspiráló élmény, élvezem. Van egy élőzenés felállásunk most, a Berlin Hotel Collective, mellette nyhillel van az Omlás projektünk, ami inkább a teljes megőrülés fele megy el, mostanában a Farseers Collective-be is bekapcsódtunk HOLDUDVAR-ügyileg, így onnan is sok új emberrel dolgozok most együtt (például tat vagy Fangs), izgalmas idők ezek. Mellette azért valahogy szeretném befejezni a doktorim.

Mit gondolsz, a kreatív alkotómunka és a magas fordulatszámon való pörgés 10 év múlva, már doktori fokozattal, 38 évesen is ugyanilyen fontos lesz számodra, ugyanilyen szépen fogtok együtt is zenélni?

Ha nem is ugyanennyire, de egy bizonyos mértékig biztosan. Elég fontos része az énmeghatározásomnak az, ahogy a zenével foglalkozok, ez nem csak egy kreatív output számomra, a fő szocializációs forrásom is, a részem. Normális, hogy az emberek változnak, közel a 40-hez már én sem abban leszek, mint most, de azért remélem fent tudom tartani az életemnek ezt az oldalát is. Ha pedig nem, akkor úgy van az jól.

Melyek azok a magyar számok, amelyek megkerülhetetlenek számodra? Melyek a kihagyhatatlan külföldiek?

Alapvetően sajnos kevés magyar zenét hallgatok a buborékomon kívül. Mostanában Andrej lemeze, a SMOKE BREAK fogott meg itthonról leginkább. Kicsit ez is hazabeszélés, mert ezekkel a srácokkal együtt zenélünk a Berlin Hotelben, de ettől függetlenül nagyon értékes lemez, szuper MC-kkel, pazar beatekkel.

Külföldről már egyszerűbb ilyeneket válogatnom. Amik számomra különösen nagy inspók azok: Lee Scott, clipping, Aesop Rock, Run the Jewels és persze MF DOOM.

A HOLDUDVAR formáció többi tagjától mit ajánlasz az olvasók figyelmébe?

Jambush szerintem kriminálisan alulértékelt MC, nekem az egyik kedvencem
itthon, ezen a verzéje például félelmetes. Efkilenc és nyhill ezzel ledobták a nyár egyik slágerét. Signo meg a másikat. Kicsit sötétebb, de egy Peety & Déé kollab projekt is úton van.

Végezetül: „minden asztalon utcák, senki nem épít házat” (Utcák) Ez a jövő?

Szerintem ez inkább sok szempontból már a jelen. Egy lakhatási válság közepén vagyunk, az emberek nagy részének, főleg a fiataloknak borzasztóan nehéz megfizethető otthont találniuk. Közben a befektetők és döntéshozók egymás után húzzák fel a különböző luxusingatlanokat. Ahogy most kinézünk, ez a jövő is. Rajtunk múlik, hogy ne legyen az.