Kaleidoszkóp

Ha Diego maradt volna, akkor is szentté avatják.
A/3-as fektetett plakáterdőkkel hirdetik a nápolyiakra leselkedő halált,
meghaladja a régiós átlagot, akár a világ legjobb focistáját istenítő
szuvenírpólók és változatos kegytárgyak száma raktáron.
Egy bőkezű grafikus glóriával áldotta meg (vagy kokainaura ez? – a helyi
szimbólumok még idegenek), jobb vállán Che Guevera arcképe,
szájában szivar, szemében műfüves kilométerek.
A fákon csicsörkék (cir’r’r’rl), revírtartó rozsdás csukok,
vespakürt-imitáló seregélyek, krákogó-brekegő bakcsókok nyomják
el az épületekről földre szálló szirti galambok búgását.
Egy szőke német kisfiú nyakában sál: felhős-nedves-mediterránkék.
What to see in Naples in 7 days?
Ennyit pihenni sem lehet, kell valami stressz: három napja
nem gondoltam az összefüggésre a morte
és a halál között, olaszul betűzöm a gyászjelentéseket, a nyelv-
tanulást személy- vagy tulajdonnevekkel érdemes kezdeni. Amikor a haza-
út már térkép nélkül megy, nem akarok hazamenni.
Víz alkotja a bárányfelhőket, csakúgy, mint a bárányokat.
Vehetnénk itt egy lakást, legfelső emeleten, hogy a mi teraszunk fái

kaphassák a legtöbb fényt, erősnek és gyönyörűnek kell lenniük,
hogy otthont nyújtsanak a gyerekszobákból menekült papagájoknak.
Nem érnék hozzájuk, csak etetni-itatni, nézni
akarnám őket, a társaságukban lenni, kicsit el is bíznám magam: látjátok?
Így is lehet, oltott citromfával, sok vízzel, árnyékolatlan napsugarakkal,
rengeteg pénzből,
messze az országtól, ahová végül
hazaeszik engem is a fene.
A családomat meglátogatnám, és az Őrség például régóta vonz, mégis
széttaposott kartontesteket, 15. századi térkőre öntött, romlott pizzatésztát,
lazán tömött Marlboro csikket, padon alvókat és turistahódítókat,
förtelmes utcai Macbeth-kedvcsinálót és a zsebtolvajokat
választanám inkább.

---

Megjelent: Helikon XXXIV. Évfolyam 2023. 17. (871.) szám