Vajna Ádám
1789
1.
szebb napokat látott díszoroszlánok
a kőkapu leomló árnyékában.
a megvilágítás hátulról koraesti,
hacsak nem mesterséges.
parasztszagot dobál a szél.
a királyi csapatok még órákra,
káromkodó lovashadosztály
az előkerület mocsaraiban.
néha-néha felsikolt a fák közé bújt
mátyásmadár, kiszalad a lovász kisfia.
tiszta, vívhatatlan ingerek. a határban,
meleg sárban temetetlen férfiak.
a néhány perce még őrzött épelme
zónákra bontja a franciakertet,
tulipánt óhajt hollandiából,
izgatottan toporog az erkélyen.
megcsonkított tuják egyengetik
a puskalövés bukdácsoló hangját,
letaposott kardlevelűek szegélyezte
labirintusba menekül a régi rend.
2.
mezítláb a márványfolyósón
töröttorrú büsztre hugyozol.
nem ezért csinálta a háborút
az isten. a vidék szörnyű,
és egyébként is, mit akarhatott
itt az őrgróf?
dal a bőségről
porodott őszi délutánokon
a falu határában veszteglő almafákról
szedtétek a gyümölcsöt a zsiguliba.
nézd, mutatott apád egy távolban
omladozó istállóépületre, ott született
a gróf, a szalma között, kék szemű
gyermek, idő sem volt kihívni a bábát.
azok még emberek voltak, csapta le
ilyenkor félkézzel a csomagtartót.
mindig ősz volt, és mindig délután,
a kocsiban hetekig gyümölcsszag.
újévig kerülgetett a hányinger.
Megjelent: Tiszatáj 2022. július-augusztusi szám
Kaleidoszkóp 