Kaleidoszkóp

1.
aztán felmerülnek persze kérdések
hogy teszem azt ha sorozatgyilkos lennék
az a könyörtelen pszichopata fajta
az a debilre érzéstelenített zseni
az a kíváncsi szörnyeteg
nőket vagy férfiakat véreztetnék-e ki
a kegyetlen nyár végi éjszakában?

megkínoznám-e őket mielőtt borotvával elmetszem
reszkető hasukon a verőeret
vagy csak szerelmes pillantásokat vetnék reájuk
miközben kiéheztetett kutyáim
lágyan elroppantják
a torkukat?

van kérdések amikre jobb nem tudni a választ
és vannak kérdések amikre a válaszok is kérdések
és vannak válaszok amik kérdéseket szülnek
és én már bevallom egy kicsikét belefáradtam

az efféle kérdésekbe

hogy teszem azt mi leszek ha nagy leszek
mert költő mégse lehet az ember örökkétig
belekezdhet akárhány családregényekbe
költő mégse lehet az ember örökkétig

hogy az eső az isten zuhanyvize?
hogy bele szokott-e pisilni?
ahogy áll a világ most a facebookon
jobb lenne talán nem is írni

de aztán kérnek egy verset az antológiába
meg dicsérnek persze a kritikusok
meg közben fanyalognak a fanyalgók
amit én igazság szerint egy kicsit unok

mert ha nem így kell írni
hát írj úgy baszd meg
mióta vagy te a főnököm?
az irodalom fennkölt céljaival
meg tele van rég a tudod mim

2.
néha elálldogálok kéjesen
az agyamban e pompás képteremben
ma meglátogattam a padláson jézust:
ott lakik egy giccses képkeretben

olykor elújságolja élcesen
hogy az ember tkp. talált agyag
és egyszer porrá törik és szerintem
a szomszédok már valamit gyanítanak

mert akik e padlásra küldtek tudták
hogy a tető fölöttem beázik
mégis felszólnak néha: te ázol?
pedig a faszom se teázik

és hát nem én tehetek róla
hogy e kurva korban költő vagyok
(mégse lehet az ember költő örökkétig)
hát csak nézzél szét hogy kik a nagyok

3.
közben a vers jól (ki)talált
sormantrákból éled:
a fiatalok épphogy érkezők csak
az idősek meg földöntúli kémek

4.
*lásd: 5.

5.
vége

---

A szerző jelenleg az MMA ösztöndíjasa