Kaleidoszkóp

Ahogy széthullik körülötted az idő és a tér,
amit a macskakövek repedésein keresztül taposol,
az utcák fénye már nem nyújt menedéket
és a szemed előtt versenyző vízcseppek szabályain gondolkozol.

A csatornafedők rendszerei mindig megtévesztettek,
de a lámpák zöld villogása segít hazatalálni süket füleidnek.
Ebben a kereszteződésben gyülekezik a város összes jelzőfénye.

A szeszgyár melletti téglakerítés egy ponton kikopott:
jelzi a világ rendjét, ahogy sosem kellettem neked.

A dögkutak szerelmes bűze messziről érződik,
ha a terelőbóják árnyékában haladsz.

A kronológiából csak annyi maradt, hogy veled sétáltam itt utoljára.
Egy kék épületben letámasztott biciklik
kacsintanak rám az üvegen keresztül,
és a szocreálból ott felejtett járólapokat
mutatják reflektorfényben.

Élesen csillan a csiganyál a betontömb tövében.

A járda hasadékaiból előtüremkedő fű
úgy duzzad utam közepén,
mint egy tumor az agyban:

megkérdőjelezi a frissen festett zebrák létjogosultságát,

a várost, ahol élek, és minden szerelmet, amit valaha éreztem.

Megjelent: Műhely folyóirat 2021 évf. 5-6 szám
Győri különszám