Prizma/IX.

Szabados Attila
A varrógép

Fotó: Cserháti Dávid

Varrógépet cipelünk fel,
nehéz, félek, összetörjük.
Komódnak tűnik, kulcs zárja,
egy teljesen fehér és üres
szobába tenném, aminek se
ajtaja, se ablaka, kifordul
belőle egy balerina, bőre lóg,
lefogyott a varrógépbe
zárva, azt sem tudja, hogyan
került bele, hófehér, egyedül
a szája villan, a szoba
hangtalan, sikoltozni kezd,
anyám sír a lépcsőfordulóban
összetört varrógép után.


Dezső Kata felolvasásában:


Fortuna

Állunk, várjuk a megrendelt vacsorát,
a sarkon befordul apám. Néz, nem jön
közelebb. Aztán mégis elindul, átölel,
szája-orra fehér a maradék szósztól.
Most evett. Új kabát, kalap, cipő.
Elindulunk haza, néz utánunk,
szemeiben az ér pattanásig feszül.
Felette villogó felirat: Fortuna Gyros
és Kávézó. Most rakják ki a zárva táblát.

Megjelent: Bárka 2024/2