Sirokai Mátyás
Házimuzsika
Ha betoppan egy eltévedt apa,
majd azt mondom,
a szomszédban magától jár
a zongora
keze, lába.
Hallgasd, milyen ügyes
a háromlábú kisfiú, mennyi
tömpe ujja van.
Mint én,
ha játszom, épp olyan.
Csak tudod, a szomszédban
kórház van, én meg
nem vagyok
beteg.
A lábasok is szólnak,
a lábak is dobognak,
mekkora mulatság lehet.
Éjfekete tornadresszben
hajlong a nagybeteg zongora.
Én magamon gyakorlok,
de vele van tele a szoba.
A húrok közé szorul, aki rám nyit.
Jól jönne most egy anya,
hogy felvehessem a ruháit,
és büszke legyek
magamra.
Fanfár
Lemegyek kutyába, és nem találok
vissza. Vagy zongorába. Gonosz
gazdáim nincsenek, süvölt a zenekar
a felhős ég alatt. A legnagyobb
tárgy vagyok, úttestre tolt
versenyzongora fekete mezben,
szakadó hóesésben.
Szelíd kalapács vagyok.
ha a húrok közé bújtok.
Utóbb megfigyeltem, hogyan menekültök
a hangvihar elől. Minden autópálya
hangfalak közé vezet.
Elhagyom a visszhangot,
ami kiáltásomra,
szabad vagyok, mint az alázuhanó,
így felel,
vezessenek hozzád a szélben
surrogó vezetékek.
Kaleidoszkóp 