Sárkány Tímea
Boszorkányok nyara

ezen a nyáron hátat vetünk a fiúknak
elfelejtjük simogatásaik körvonalát
arcunkat saját kezünkkel fedezzük fel
önnön szépségünkért
nézünk hosszan tükörbe
megismerjük rétegeit a félelemnek
hajat vágunk fogyó hold alatt
családmintákkal csomózott szőnyegeken heverünk
dúdolni kezdünk halkan
meg merjük érinteni a testünket
mozdulatainkat napsugarak fényesítik
elhallgatnak a hátunk mögé képzelt királyfiak
belső morajlásunk egyre erősödik
szavak bukkannak fel
énekelünk tükörnek szőnyegnek kertnek
belesimulunk az időbe
ölünkben a föld forró lüktetése
Dezső Kata felolvasásában:
